Folyamatosan frissíteni igyekszünk az oldal tartalmát, ezért körbenéztem az IBM oldalain az újdonságok után kutatva, és belefutottam egy érdekes szerzetbe, amit System Storage DS3500-ra kereszteltek.
A 3000-es sorozat a belépő kategória. A gyártó mégis úgy hirdeti, hogy "középkategóriás teljesítmény belépő szintű áron", innentől muszáj volt kicsit közelebbről is szemügyre vennem.
Először is van készül belőle -- ahogy eddig is -- egy és két kontrolleres, ezen belül 12 x 3,5" HDD-t (3512) és 24 x 2,5" HDD (3524) fogadó alap-keret. Amihez szintén lehet csatlakoztatni 12 és 24-es kiegészítő kereteket, akár vegyesen is, egészen addig amíg el nem érjük a 96 db lemezt. Ez azért legtöbb helyre elég szokott lenni, főleg ha a 2TB-os Near-line SAS diszkekkel kezdünk számolni.
Ez itt a szebbik, 24 lemezes változat
A kontrollerben a RAID cache-t, a többi DS3000-hez képest megduplázták: amíg egy DS3400-as csak 512MB-et tartalmaz, a DS3500 már 1GB-ot, ráadásul ezt akár kettőig is felpöckölhetjük -- kontrollerenként. És nem csak a cache mérete nőtt duplára, a diszkek is a 6Gbps-os sávszélességű mezőnyből kerültek fel a kompatibilitási listára.
A középkategóriát én nem a teljesítményben, hanem a szolgáltatásokban véltem felfedezni. Ugyanis feltűnt a drágán rendelhető licencek között a Remote mirroring, amivel kettő ugyanolyan DS3500-as között tükrözhetünk egy kellemeset, tovább növelve az adatok redundanciáját a nyugodtabb alvás érdekében.
Már csak az a kérdés, hogy mindez hogyan kapcsolódik majd a szervereinkhez? Direktben, SAS kábelen, mint a DS3200? Vagy esetleg FC-n keresztül mint a DS3300-as? Netalántán iSCSI-n keresztül szórja az adatok sokaságát a nagyvilágba, úgy mint a DS3400?
Egyik sem. Vagyis mindegyik.
A csatlakozást ugyanis mi döntjük el, a hevenyészve felkonfigurált tárolót maximum a 230V-hoz tudjuk csatlakoztatni, szerverhez nem. Választhatunk bővítőkártyából a
- 4 vagy 8 portos, 6GBps SAS, vagy a
- 8 portos, 8Gbps FC (és mellesleg 4 db SAS), vagy
- 8 portos iSCSI (Ethernet) között. Amin egyébként szintén van 4 db SAS port.
Ráadásul ha később úgy hozza kedvünk, ezt a kártyát később akár ki is cserélhetjük. És elég csak a kártyát, nem az egész tárolót!
Most már csak egy bajom van ezzel a jószággal:
nem tudom, hogy hova kategorizáljam be az oldalon.
Azt már korábban megbeszéltük, hogy a folyamatosan változó árfolyam hogyan tudja még a raktáron lévő eszközök árát is mozgatni. Most beszéljünk arról, hogy hogyan lehet kivédeni, vagy tompítani ennek a hatását.
1. Haladó módszer
Hozzávalók: ugyanabban a devizában nyilvántartott számla minden résztvevő részéről (disztribútor-kereskedő-végfelhasználó), ami alapján a megvásárolandó eszközt a disztribútor nyilvántartja, + a teljes fedezet rendelkezésre állása a vevő oldalán.
Nem szorul különösebben sok magyarázatra, hogy ha az Ügyfélnek van 2000 Eurója egy EUR bankszámlán, és ennyiért szeretne mondjuk Microsoft Office 2010 Standard OLP mennyiségi licencet venni, akkor a teljes tranzakciót azonos devizában, konverzió nélkül érdemes végigfuttatni. Persze ez csak akkor működik, ha minden szereplő rendelkezik ilyen számlával és a végfelhasználónak "jó árfolyamon" került feltöltésre a számlája.
Nekünk van olyan ügyfelünk, akinek már hónapok óta nem küldünk forintos árakat, és mindketten nyugodtabban alszunk.
2. "Vagy bejön vagy nem" módszer
Erre most kényszerültem rá, amikor a dollár eszeveszett sebességgel, szinte óránként 2-4%-ot ingadozott, és forintban kellett számláznom.
A disztribútor 219 Ft / 1 USD árfolyam mellett 224-en számlázott volna forintban. 20.000 USD-nél* ez már különbségnek számít, úgyhogy dollárban és hosszabb fizetési határidőt kértem a számlát, majd -- ahogy az kell -- forintban kiszámláztam a dolgo(ka)t.
Miután beérkezett a forintos számlánkra az ellenérték, még aznap indítottam egy standard, T+2 napos utalást a beszállító dolláros számlája felé az összeg felével, mint részteljesítés. A T+2-t jellemzően másnap délutáni árfolyamon váltják, és bankon belül 2 nap alatt kerül jóváírásra. Itt hatalmas mákom volt, mert 217 Ft-on sikerült váltanom, vagyis (224 - 217) * 10000 = 70.000 Ft-tal voltam beljebb mintha forintban számlázott volna a beszállító.
Az összeg másik felét, parkoltattam még, várva a megfelelő alkalmat, úgy éreztem, innen már csak nyerhetek:
- ha tovább erősödik a forint, akkor nyerek azzal, hogy a második felére később adtam be utalási megbízást
- ha a dollár fordul nyerő pozícióba, akkor meg azzal jártam jól, hogy az első részletet már letudtam.
Nos, a való élet a másodikat produkálta: a dollár 231 Ft-os árfolyamot is kóstolgatott (nem győztem szedni a szívgyógyszeremet), majd pár napra rá 225-re ment vissza. Ekkor adtam be T, azaz aznapi váltásra a második 10.000 USD-t, aminek bár magasabb a tranzakciós jutaléka, de az még mindig kevesebb mint az esetleges néhány nap alatt várható ingadozás.
Most akkor örülünk, Vincent?
Számoljunk!
- ha forintban hozom el, akkor 4.480.000 Ft lett volna a kör, tekintsük ezt alapnak.
- ha nem változott volna az árfolyam (219 volt számlázáskor!), akkor 4.380.000 Ft-ot fizettem volna a beszállítónak, és azért ez testvérek között is bőséges jatt lett volna.
- ha kivárok az utolsó pillanatig, akkor 228-on utalhattam volna, ami egyértelműen bukó
- a végeredmény: (225+217)/2*20.000 USD = 4.420.000 Ft, ami jobb, mint ahonnan indultunk, még akkor is, ha levonjuk a konverziós utalások pár ezrelékes jutalékát.
Azért a történet nem teljesen kerek: azért folyamodtam a második megoldáshoz, mert a megrendelés felvételekor súlyos árfolyambukóban voltunk, így legalább közelítettünk az eredeti profit-célhoz.
*és természetesen nem 20.000 USD volt :)
Az elmúlt két hétben a devizaárfolyamok brutális mértékben megugrottak, ami az IT eszközök árán is érezhető. Tévedés azt hinni, hogy ami raktáron van, annak nem változhat az ára, a disztribútorok (importőrök) jellemzően dollárban tartják nyilván a készletértéket, ezért a számlázáskor érvényes árfolyamot érvényesítik. Egészen pontosan az aktuális árfolyam +1-2 Ft-ot, hiszen emelkedő tendenciánál előre beárazzák a növekedést. Ha erősödik a hazai deviza, akkor sem kell azonnal az árak csökkenésére számítani, viszont ez abszolút érhető, hiszen a gyártók felé a dolláros (eurós) tartozásuk kiegyenlítéséhez egyre több forintot kell beszedniük, és le kell kompenzálniuk a korábbi, alacsonyabb árfolyamon történt eladásokat.
Hol jönnek itt képbe az ügyfeleink?
Ott, hogy az első reakció a folyamatban lévő döntések esetén, hogy „rendben, akkor itt most megállunk, és kivárjuk amíg lecsökken az ár, nem fizetünk 10-12%-kal többet”. Csakhogy addig Gizike nem fog nyomtatni, az újonnan felvett kolléga továbbra is papírral és ceruzával dolgozik, ha nem kapja meg a számítógépét, és – hogy egy életszerűbb példa is legyen a sorban– pont a késő tavaszi-kora nyári szezonban nem érdemes halogatni a villámvédelem és a szünetmentes tápellátás kérdését.
Erre nekünk már régen megvan a megoldásunk, ez pedig az Árgarancia, úgyhogy kifejezetten érdemes most az akciós termékeket nézegetni.
Miért? Mert ha a vásárlást követő két hétben csökken az akciós termék ára (például az árfolyam miatt) akkor a teljes különbözetet levásárolhatóan visszaadjuk az ügyfeleknek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezt a csökkenést ne érvényesítsük, mert az akciósnak titulált árunk nagyon hamar kiesne a megfontolandó vétel kategóriából, és magasan a piac ára fölött ragadnánk. Akkor viszont nem fogunk eladni egy darabot sem, és ez nem egyenlő azzal, amit értékesítésként ismerünk.
Tehát a mi ügyfeleink akkor vásárolnak, amikor az eszközre szükségük van.
- Ha tovább nő az ár, akkor jól döntöttek, mert pénzt spóroltak és a eszközbeszerzést is kipipálták: Gizike tud nyomtatni, az új kolléga termelésre fogható, és a viharjelentések is csak a hétvégi piknik miatt válnak érdekessé.
- Ha csökken az ár, akkor is jól döntöttek, mert a differenciát levásárolhatják, és addig is tudott Gizike nyomtatni, az új kolléga keményen termelt, és a vihar előrejelzéseket is csak azért nézik a TV-ben, mert az közvetlen a sport után van
- Ha meg beállunk erre a szintre, akkor meg a kivárásra szánt időt nyerték meg, ami alatt Gizike… de ez már tudjuk
A ThinkPad széria mindig is a szívem csücske volt, és ha így folytatják a nemes hagyományokkal kufárkodó kínai mérnökök, sokáig az is marad.
Pontosan olyanok, mint a címben idézett autógyártó 911-ese: a neve egyet jelent a száguldással (egyeseknek a szerelemmel is) és amióta gyártják, összetéveszthetetlen stílusa és egyedi formája van: lehet tudni, hogy igen, az ott egy 911-es.
De hagyjuk is a merengést, most sokkal környezetbarátabb T szériás ThinkPadekről van szó, ugyanis heteken belül megérkeznek az első T410 és T510 modellek.
Az új processzorok és a platform jelen esetben inkább csak említésre méltóak, aki a kemény specifikációkat felvonultató részletekre kíváncsi IDE kattintva minden lényeges infóhoz hozzájuthat. Ám a finomságok:
Kijelző:
Először is, kivétel nélkül mind LED-es kijelzőt kapnak. Ez egy csomó helyen érezteti a hatását: a korábban sokak számára gyalázatosnak titulált CCFL-es kijelzőkhöz képest most olyan új szavakkal ismerkedhetnek meg a családon belül váltó ősmotorosok, mint színek és fényerő. Emellett persze az új panel vékonyabb és könnyebb kijelzőt, alacsonyabb fogyasztást és ezáltal hosszabb akkumulátoros üzemidőt is eredményez.
A ThinkPad T410 (14.1”) vonalon maradtak a 16:10-es képarányoknál, így itt az eddig is ismert 1280x800 WXGA és 1440x900-as WXGA+ felbontások közül választhatunk. Ám a ThinkPad T510-nél nyújtottak picit a rétestésztán, a kijelző 15.6”-ig szélesedett, olyan (T szériánál eddig újnak számító) felbontásokat hozva magával, mint HD (1366x768), HD+ (1600x900) és FHD (teljes nevén FullHD, 1920x1080).
Bevitel:
A legszembetűnőbb változást az eddig is egekbe magasztalt billentyűzeten láthatjuk: az Esc és Del gombokat a Lenovo felhasználói kérésre megnövelte, valamint szöszöltek még egy kicsit a billentyűk esésén és nyomáspontján is. Emellett mindegyik gép kivétel nélkül megkapta a T400s-ben debütáló több ujjas vezérlést is lehetővé tévő (Multi Touch) tapipadot, amivel könnyedén lehet zoomolni, forgatni – már ha valakinek erre igénye van. Nekem a Mac-en régóta lévő két ujjas görgetés jelenti a hűha-faktort.
Portok:
Sokan hallatták hangjukat, hogy a Lenovo nem követi elég gyorsan a trendeket, hogy bezzeg a D*ll-nél már mindegyik kategóriában is összemérhető gépen van eSATA, meg DisplayPort (és ezúton üzenem, hogy a HDMI üzleti gépre márpedig illetlenségnek számít). Hát most megkaptuk mind, ráadásul az egyik USB port „powered” is, amivel kikapcsolt állapotban is tölthetünk USB-s kütyüket, pl. iPod-ot vagy telefont. Ami egyértelműen zabálja az akksit, de el is érkeztünk…
…az akkumulátorokhoz!
A legfontosabb hír azoknak, akik eddig megvetően nézték az asszimetrikusan kilógó, jellegzetes nyúlványokat: az alapnak számító 6 cellás telepek immáron bőven elférnek a gép alatt is, csak a 9 cellás áramforrás idézi fel nekünk a régi szép időket. Új az akkumulátorok számozása, most már nem „ThinkPad T400 Standard Capacity Battery – wide models only”-nek hívják, hanem könnyen megjegyezhető számokat kaptak. A T410 és T510-ekbe a 25-ös akkumulátorok mennek bele, és hogy a wattórákban és a milliamperórákban műveletlenek is könnyebben megértsék, lehet választani 25, 25+ és 25++ akksit. Minél több a +, annál többet bír, zseniális!
Ám ha még a 25++-os gyárilag megadott 11 órás üzemidejével (T410, integrált grafika) is elégedetlenek lennénk, rápattinthatunk a gép aljára egy 27++ számot viselő „Slice” akksit ami a dokkolóporton keresztül a 22 órás konnektormentes üzemidő mennyországába repít minket. Ha ennek csak a fele igaz, az is már egy becsületes munkanap, ami után már úgyis csak a hűtőben találunk vacsorát.
És a kiegészítők:
Jó tanács azoknak, akik eddig T60/T61/T400/T500-ról terveznek váltani, és eddig is dokkolón keresztül használták a gépet: semmiképpen se ragaszkodjanak a régi alátéthez, adják el azt is, mert új modellek kerültek itt is képbe.
A Mini Dock Series 3 mindenkinek jó szolgálatot tehet, tekintve hogy végre akár két külső kijelzőt is meghajthatunk róla (DisplayPort és DVI), de a Mini Dock Plus Series 3 az végre natívan ad ehhez egy csomó azonos portot, ami ehhez kell is (2xDVI, 2xDisplayPort). Ja, és eSATA-t is, amihez remekül passzol a fixen is letelepíthető ThinkPad eSATA/USB 500GB Secure Hard Drive.
Ami még fontos infó: az elsőként érkező modellek nem tartalmaznak 3G/HSDPA modemet, és a jelenleg is elérhető bővítés a T410 és T510-be nem jó.
Szerintem megfontolandó lesz a váltás, még akkor is, ha van egy korábbi ThinkPad modellünk.
Legfeljebb lesz egy remek felvezető témánk, amikor tárgyalás előtt kicsapjuk az új szerzeményt az asztalra, és miközben finoman végigsimítjuk a gép tetejét az alábbi mondattal jelezhetjük, hogy mi mindenből engedünk, csak a minőségből nem:
„A másik notebookom szintén ThinkPad”
*a cím a halhatatlan Galaxis Útikalauz Stopposoknak trilógiából származó idézet
Megjelent egy cikk az index.hu-n, ami pár napig még biztosan beszédtéma lesz a webshoppal rendelkező kétkezi vállalkozók között. Idézet a cikkből:
"... két hónapja újra engedélyköteles az online boltok működtetése. A szeptember 29-én elfogadott és néhány nap múlva már hatályba is léptetett vonatkozó kormányrendelet a Fair Business Minősítő Testület szerint azonban a jogalkotásról szóló törvények megkerülésével született, és újabb akadályt jelent az elektronikus kereskedelem, az online árusok előtt. A kereskedők megbízhatóságát értékelő testület azt állítja, hogy a 210/2009. számú rendelet, ami a területileg illetékes jegyzők által kiadott engedélyhez köti az online boltok, webáruházak működését... "
A hír igaz!
Csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Ladákat, hanem Moszkvicsokat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Nem vagyok jogász, és picit megszeppenve vetettem magam a rendeletre, de utólag úgy érzem, hogy vagy bulvárosan szenzációhajhászra sikerült a cikk, vagy a funkcionális analfabétizmus hosszúra sikerült csütörtöki céges buli ékes példájával találkoztunk.
Elmondom, nekem mi a gyanús:
- az egész szövegben sehol nem találtam az alábbi szavakat: online, internet, webáruház, webshop, webáruház. Ahhoz viszont még a jogi nyelv sem elég körmönfont, hogy ezen szavak nélkül rendelkezzen az online kereskedelemről.
- Az 1. és 2. mellékletben, ahol az adatbejelentésre és a nyilvántartás formátumára tér ki, megint csak nincs olyan mező, hogy milyen URL-en űzheti a kedves vállalkozó az online kereskedelmet. De még csak olyan sem, hogy webshopot üzemeltethet, igen/nem. Akkor meg mit kell -- és lehet -- engedélyeztetni a jegyzővel?
Én úgy vettem ki a szövegből, hogy két dolog történt:
- a kereskedelemhez be kell jelenteni az üzletet, a tisztán online tevékenység már nem felmentő hatályú, pont úhy, ahogy két éve volt. Ha így van, akkor az otthon, konyhaasztal mellől üzemeltetett webáruház-tulajdonosokra tényleg nehéz idők jönnek. Jól fog mutatni a működési engedély a nagyi lekvárja mellett, nem beszélve az engedélyezési procedúráról: amellett, hogy az ÁNTSZ-t is köszönthetik szerény hajlékukban, végigjárhatják a környező helyrajzi számokon található ingatlanok tulajdonosait hozzájárulásért. Persze az is lehet, hogy a székhelyszolgáltatás mintájára kialakul a webshoptelephely-üzemeltetés, ahol egy 20 nm-es üzletbe 120 webáruház lesz bejelentve, és tapétázás helyett működési engedélyekkel borítják be a falat.
- nem lehet bizonyos termékeket máshogyan eladni, csak "hagyományos" módon. Ez kizárja a webshopon/katalóguson/csomagküldőn/fénypostán történő tranzakciókat is. Ilyen például a cikkben felemlegetett dohánytermék, de ezen felül talán nem is baj, hogy a „nem veszélyes hulladékkal” nem seftelhetünk az interneten. Sanszos, hogy a rendelés lehetőségét az érintett weboldalak megszüntetik, kint hagyják a kínálatot, mint katalógus, és ezzel nincs is semmi baj.
Az már nem kereskedelem, hanem marketing.
Ha megkérdezik tőlünk, hogy mondjuk néhány magyar találmányt vagy fejlesztést, akkor valószínüleg először a Rubik kocka jut eszükbe, a C-Vitamin vagy a golyóstoll. Persze a listát még órákig lehet folytatni, de valószínüleg egyetlen kortárs felfedezés sem ugrana be senkinek.
Viszont tegnap pont egy ilyen kiállítás
megnyitóján voltam, ahol napjaink kész- és félkész magyar találmányait lehetett
testközelből megszemlézni, némely asztalnál még a maguk az ötletgazdák is jelen
voltak. Az kiállítást megnyitó Rubik Ernő pedig szó szerint "emelte az este fényét".
Nekem
például megdöbbentő felismerés volt, hogy a gyümölcskávé is honi innováció, és bele
kellett nyugodnom, hogy -- ne szépítsük -- béna vagyok a Gaus
Wheel-hez, de voltak olyan találmányok is, amik akár egy
blogíró verseny keretében is kipattanhattak volna a fejekből :)
A Smarter Hungary kapcsán már úgy éreztem, hogy az idénre talán már elég volt a szponzorosdiból, és gőzerővel beletemetkezhetek a munkába. De amikor megkértek, hogy segítsünk abban, hogy mások is megismerhessék ezeket a csodákat, nem tudtam nemet mondani a megtisztelő kérésre.
Az ok valahol 2002 táján keresendő.
Akkoriban kerültem Budapestre, ahol hirtelen sokként ért a saját lábra állás:
bár volt munkám, fizetésem ez körülbelül semmire nem
volt elég. Kifizettem az albérlet rám eső részét, a BKV bérletemet és maradt majdnem annyi pénzem, hogy a káros szenvedélyemnek is
módjával hódolhassak.
Kedves Gyerekek, ha ezt olvassátok, SOHA ne gyújtsatok rá. Komolyan.
Ekkoriban találkoztam személyesen
is Keltával, aki látta, hogy mi a helyzet, és nem
hagyta, hogy anyagi források híján munka után besavanyodjak a négy fal közé.
Elrángatott magával mindenfele kocsmázni,
beszélgetéseink alatt számos szakmai fortélyba avatott be, rengeteg értékes
embernek bemutatott és megszámlálhatatlan alkalommal húzta maga elé a számlát,
majd legyintett, hogy "ugyan, hagyjam már".
Persze egy idő után számomra már
kellemetlen volt a helyzet, mi több, kínos, ezért
egy ilyen sörözés alatt feltettem neki a kérdést: Kelta,
komolyan értékelem, hogy apám helyett is bátyám vagy, de mégis, hogy fogom ezt
mind meghálálni Neked?
Mire ő csak ennyit mondott:
Ha majd végre megteheted, nem nekem kell visszaadnod,
hanem olyannak, akinek szüksége lesz rá.
És ha már szóba került a sör: a shopban kapható Zöld Sör mindenképpen megér egy próbát.
Van egy imádnivaló Toshiba Portégé A600-asom. A mindenre gondoló japó mérnökök nem fukarkodtak, jól tudták, hogy egy ultrahordozható gépet azért vesz az ember, mert bárhol és bármikor szükségét láthatja annak, hogy lekérje a leveleit, vagy szöszöljön kicsit bármi másban. Pontosan ezért nem hagyták ki az alapfelszereltségből a belső 3G/HSDPA modemet, amivel mindenféle kilógó USB-s bizbasz nélkül lehet mobilinterneten csapatni.
Ami jó dolog, sőt lenyűgöző. Rányom az ember a nagy zöld gombra és akár Mátra alján, falu szélén is dübörögnek lefelé a bitek az éterből.
Vettem is bele próbaképpen egy prepaid mobilinternet SIM kártyát és eufórikus hangulatomban szinte minden piroslámpánál rácsodálkoztam a technológia fejlődésére és a korlátlan információáramlásra. Mindezt tartott egy egész hónapig, amikor is megszűnt működni a dolog. Nem csak jól működni, hanem úgy egyáltalán.
Hívom az ügyfélszolgálatot, hogy ez most mi lehet, a felhasználói szokásaim alapján még olyan messze vagyok a kezdőcsomagba betárolt 3GB adatforgalomtól, mint a 4-es metró fúrópajzsa a Bosnyák tértől, mégis azt tapasztalom, hogy a kapcsolat felépül, aztán az adatok se át, se vissza.
Mondja nekem a nagyontürelmes ügyfélszolgálatos, hogy azért, mert 30 naponta rá kell tölteni, és amit esetleg nem használtam fel a keretemből, azt bebuktam.
Pillanatnyi döbbent csend után (más emlékeim voltak még a '98-ban vásárolt első, feltöltőkártyás mobilom kapcsán) visszakérdeztem:
- Akkor arra nincs is mód, hogy -- teszemfel -- rátöltöltők 3GB-nyi keretet x összegért, és ha ezt csak fél év alatt merítem ki, akkor egészen addig ne kelljen rátölteni?
- Nem, ahogy mondtam, erre nincs mód, a kártyát 30 naponta fel kell tölteni a választott díjcsomagnak megfelelő összeggel, függeltenül attól, hogy a keretet kimerítették-e vagy sem -- mondta a nagyon türelmes hang a vonal másik végén.
- Jó, akkor mi a 3GB alatti csomag, amivel lehet indulni?
- 80MB. (khhmm)
Nos, nem nehéz kitalálni, hogy ennyi erővel és ennyi pénzért akár rendesen elő is fizethetnék. A mélyen tisztelt mobilcég marketingesei csak a promócióra figyeltek, a valós ügyféligényre kevésbé.
Íme, az ékes példája annak, hogy
hogyan lehet a jó dolgokat rosszul csinálni.
Címkék: actual, cegvezetes, hatekonysag, penzugy, reklamot hallottak, ugyvitel
Egy cégvezetőnek mindig tudnia kell(ene), mennyi pénzzel gazdálkodik, ennek ellenére sajnos saját fülemmel kellett hallanom az alábbi mondatot:
„Még meg kell kérdeznem a könyvelőnket, hogy van-e rá pénzünk”
Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mennyire megnehezítené a dolgomat, ha én is csak „vakon repülnék” nap mint nap. Szerencsére nincs így, mert az integrált ügyviteli rendszerünkben már korábban is minden nap végén rendszeresen körbejártam a különböző modulokat, és egyenként lekérdeztem az aktuális egyenlegeket, amiket egy Excel táblában vezetgettem magamnak.
Erre a legfrissebb verzióra történő frissítéskor kiderült, hogy az fejlesztők helyettem is feltalálták a spanyolviaszt és megjelent a pénzügyben a Teljesítések menü:
A kép illusztráció :)
Nézegessük kicsit a fenti képet. Középen van a mi pénzünk, ami rendelkezésre áll; a bal oldalon a mi pénzünk, amit még nem fizettek ki nekünk; a jobb oldalon pedig a mások pénze, amiért rajtunk verik el a port, ha véletlenül elfelejtenénk átutalni.
A gombnak látszó dolgok valódi funkciókat rejtenek: pl. a Lejárt számlákra kattintva megkapjuk a tételes listát, vagy a Fizetési felszólítással stresszmentesen generálhatunk udvarias hangvételű érdeklődő leveleket.
Az én Excel táblám csak picivel okosabb: bevettem a körbe a készletértéket (az az áru ami raktáron van) és alkalmaztam egy általános iskola 2. osztályos egyenletet, miszerint a
holtartás = készlet értéke + összes pénz + összes követelés – kötelezettségek
És így pontosan látható, hogy merre haladunk.
Tegye fel a kezét az a cégvezető, akinek egy ilyen betekintő nem ér meg egyszeri 4000 Ft-ot. Mert most pont ennyibe kerül a pénzügy modul.
A HWSW.hu-n jelent meg a cikk, és az újonnan bevezetett kommentelésnek hála meglehetősen sokan fűztek hozzá véleményt. Vélemény az itt is akad.
A kérdést inkább onnan közelíteném meg, hogy miért érdemes 3 évente lecserélni a PC-t/notebookot?
1. Szoftverigény:
Hiába dugjuk a fejünket a homokba, az ügyfelek, beszállítók, partnerek attól még haladnak a korral és folyamatosan új szoftvereket vezetnek be. A napi ügymenet gördülékenységének megőrzésén felül presztiskérdés is lehet egy cégvezető számára, hogy a következő mondat ne hangozzon el a partner felé a telefonba:
Szia, át tudnád küldeni a doksit Office 2000 formátumban,
mert nekünk csak az van, és nem tudom megnyitni… ?
A szoftverigény nálunk is fejlődhet, az új szoftvereknek pedig nem csak a gépigénye nagyobb, hanem a licencelésük is érdekes kérdés: ha nincs mennyiségi szoftverlicencünk egy SA-val megtámogatva, új gép mellé még mindig OEM-ben a legolcsóbb pl. az Office legújabb kiadása, ugyanaz dobozosban lényegesen többe kerül.
2. Energiahatékonyság
Sokan szeretnek a fogyasztással (áramfelvétellel) pedálózni, hogy az pénz. A villanyóra pörgését viszont nem csak a kisebb csíkszélességgel gyártott processzor befolyásolja: 5 évvel ezelőt még úgy néztek az aktív PFC-s tápegységekre, mint az átkosban az Adidas cipőre, most viszont már rendes gépben ilyet találunk. De kevesebbet eszik a DDR3 is mint a DDR2 (asszem...), notebooknál pedig egyenesen kötelező belenyúlni a legújabb trendbe: a LED háttérvilágítású kijelző önmagában kb. 30 perc plusz üzemidőt jelent, ráadásul napfényben is jobban olvasható.
3. Hatékony munkavégzés (homokóra, zajterhelés)
Valahol a szoftverigényhez kapcsolódik, de ez most nem a kompatibilitás kérdése: a gép nem változik, viszont szépen sorban települ rá egyre több és egyre nagyobb rendszerigényű program. Amit egyetlen magát komolynak tartó cég sem engedhet meg magának, az a következő mondat az Ügyfél felé:
Kérem egy kicsi türelmét, nagyon lassú a gép, most homokórázik/karikázik/nyalókázik kicsit.
Meg néha le is szokott fagyni...
Az Ügyfél igenis ne várakozzon, a gyors ügyintézés legyen a kiszogálás szerves rész, ne raboljuk az idejét!
4 éve még direkt hekkeltük, hogy lehessen egy csendes PC-nk , most már konfekcióárúként leakaszthatjuk szinte bármelyik brand gyártó kínálatából. Ahol sok gép dolgozik a teremben (pl. oktatás, vagy call center) ott a hő mellett a zajterhelés is szempont kell hogy legyen. Persze ez karbantartási kérdést is felvet: főleg kis cégeknél (nagyoknál meg nem tudom) hajlamosak elfelelejteni, hogy a számítógép egy nagyon kis teljesítményű porszívó. A huncut porcicák szépen beeszik magukat a hűtőbordák lamelláiba, ami nem tesz jót a hőleadásnak, a ventilátor okos módon nagyobb sebességbe kapcsol, a felhasználó meg bevesz még egy agyonreklámozott fejfájáscsillapítót.
4. Garancia, szerviz, tervezett élettartam
Fogadjuk el a tényt, amire a fogyasztói társadalom és ezáltal a gazdaság is épül:
Ma már semmit nem gyártanak az örökkévalóságnak!
Azzal, hogy 3 évig használunk valamit, az azt jelenti, hogy pontosan 3 évet használtunk fel az eszköz élettartamából, kímélni csak úgy lehet, ha be sem kapcsoljuk. Ennyit nagy valószínüséggel prímán rákalkulált a gyártó – hiszen ennyi garancia szinte biztosan van rá – de a többi nem életbiztosítás: ha garanciális időszakon túl meghal egy gép, az nagyságrendekkel kellemetlenebb, ha megfizethető áron találunk is új alkatrészt (pl. memória) a gép végső leselejtezésekor ezt a pénzt – újrafelhasználhatóság híján) nagy valószínűséggel kidobjuk az ablakon.
5. Környezettudatosság
Persze fontos, hogy alacsony áramfelvételű eszközöket használjunk, és ebben sokan csatlakozzanak hozzánk: az a fejenként néhány kW éves megtakarítás sok azonosan gondolkodó esetén országos szinten már komoly mennyiség. Persze ez nem elég: a korábban említett LED-es kijelző gyártása során nem használnak higanyt, de a Lenovo ThinkCentre M58 egyes verzióinál 100%-ban újrahasznosíthatóak a felhasznált műanyagok (amik egyébként már eleve újrahasznosítottak)
Mindenki látta a Wall-E-t? J
6. Segítsünk másokon
Addig használni egy gépet, amíg kidobásra nem kerül, szemét húzás a társadalommal szemben: a 3 éves garancia lejártával számos közhasznú alapítvány vagy hátrányos helyzetű család várná tárt karokkal a még működőképes, alapvető dolgokra kiválóan alkalmas gépeket. Ezzel olyan gyerekek is megismerkedhetnének a digitális forradalommal, ahol ezt anyu és apu nem tudja megfinanszírozni, így tovább juthatnának a továbbtanulásban és aktív keresőkorukban jobban megállhatják a helyüket a munkaerőpiacon. Annak a mai gyereket, akinek odaadjuk az „elhasznált” gépünket, nem a mi unokáink fogják kitermelni a munkanélküli segélyt. És hogy egy ilyen adakozásból mekkora PR-t csap ebből a cégvezető, az már egyéni döntés.
A fentiekkel szemben arra a kérdésre, hogy miért NE vegyünk új gépet, viszont csak egy indok van:
azért mert már van.
Korábbi postomban írtam, hogy hamarosan egy piacrengető szolgáltatást fogunk bevezetni. Megnyugtatásul: ez még mindig nem az :)
Az elmúlt időszakban több időt is töltöttem szakmai fórumokon, és feltűnt, hogy a reménybeli ügyfelek nagy része súlyos problémaként éli meg, ha találkozik a notebookja kijelzőjén akár egyetlen pixelhibával. Konkétan olyan megfogalmazás is elhangzott, hogy
"a pixelhiba gyakorlatilag lenullázza a notebook értékét"
Sajnos ez nem csak a felhasználóknak, a gyártóknak, disztribútoroknak és a kiskereskedőknek is gondot okoz. A vásárló jogosan vár a pénzéért cserébe abszolút hibátlan készüléket, ám a gyártó -- a technológiából adódóan -- kénytelen tűréshatárral dolgozni, ahol általában a Class II szabványt tekinti irányadónak. Innentől kezdve viszont mindenki szíverősítő beszedése mellett kénytelen tevékenykedni az értékesítési láncban, mert sosem lehet tudni, mikor futunk bele egy olyan jelentéktelen hibába, aminél
- a végfelhasználó nem akarja átvenni a notebookot, vagy dühösen visszahozza és cserét vagy a pénzét követeli
- a kiskereskedő nem tudja cserélni, mert a disztribútor nem veszi tőle vissza
- a disztribútor vagy a szakszerviz nem cseréli, mert a gyártó nem cseréli neki
- a gyártó pedig mossa kezeit, hiszen a technolóia ismert esetleges hibájára felhívta a figyelmet, és tűréshatáron belül van
Értelemszerűen, ha garantálni szeretnénk, hogy az Ügyfél ne remegő kézzel nyissa ki a dobozt, vagy ne érezze úgy, hogy minden kockázatot ő visel, akkor valaki másnak kell a rizikót felvállalnia.
A gyártó nem fogja. A disztribútor sem, pontosabban 1-2 db-ot még csak-csak hajlandó visszavenni értékcsökkentve (nyitott doboz = használt termék!), de ilyen kérésekkel hatalmas könnyelműség lenne kimeríteni a szívességi keretet. Kizárásos alapon marad a kiskereskedő, aki mindenért tartja a hátát.
Mivel egy ilyen jellegű csere nem kevés veszteséget termel, ezért indítottunk egy szavazást, hogy mennyi felárat lennének hajlandóak fizetni a felhasználók, hogy az átvételkor garantáltan pixelhibamentes notebokot vihessenek haza. Nem meglepő módon a felhasználók közel 60%-a egy fillér felárat sem lenne hajlandó fizeti, hogy kapjon egy ilyen jellegű garanciát, de olyan is akadt, aki már a kérdést is egyenesen sértőnek találta. Emiatt talán nem is meglepő, hogy nem is találtam olyan versenytársat, ahol nyíltan kijelentették volna, hogy pixelhiba esetén cserélik a notebookot...
Akkor viszont marad a kisérletezés: nézzük meg, hogy hány csereigénybe futunk bele, az esetlegesen hibás termékeknél az ügyfelek mit választanak kompenzációnak, vagy hogyan tudunk megszabadulni a "hibás" daraboktól!
És hogy ezzel mennyivel több felszabadultan mosolygó, garantáltan pixelhiba-mentes Toshiba Tecra/Portégé felhasználót üdvözölhetünk júliusban.
A különböző ár-összehasonlító portálok alapvetően arra épülnek, hogy ugyanazt a terméket hol lehet olcsóbban megvenni. A versengők sokszor 1-2 Ft-okkal próbálnak az első pozícióba kerülni, szerintem egy középkategóriás üzleti notebook legjobbnak kikiáltott 284.157 Ft-os bruttó ára inkább az izzadságszagú üzletszerzési kényszer, mint a legjobb vétel kategóriába illik. A piactéren kereszül megvásárolható termék valóban ugyanaz, viszont van akinek a pénzben nehezebben kifejezhető szolgáltatás-tartalom is fontos. Lássuk ezt egy kivételesen nem autós, hanem repülőgépes példán keresztül.
Economy Class
Repülőjegy vásárlásánál két kategóriából válogathatunk: van a turistaosztály (Economy Class) és a Business Class. Maga a termék itt is ugyanaz: méterre pontosan ugyanannyi utat fogunk megtenni a levegőben, ugyanaz lesz az uticél -- de mennyivel másabb lesz a 8 órás repülőút, ha az utóbbit választjuk! Aki a turistaosztályra vesz jegyet, az a legolcsóbban szeretne az adott célhoz eljutni, aki a Business Class-ra, az az utat is élvezni akarja. Mi az utóbbi időben folyamatosan arra törekszünk, hogy ne mindenáron a legolcsóbb ajánlatot tegyük, hanem inkább a legtöbbet nyújtsuk az ügyfeleinknek. Windózosan fogalmazva: fokozzuk a felhasználói élményt.
Például az autóval érkező ügyfelek előre egyeztett időpontban beállhatnak az irodaházhoz tartozó őrzött mélygarázsba, hogy ne kelljen két utcányit cipelniük a megrendelt dolgokat. Ha már személyesen elfáradtak hozzánk, meghívjuk az ügyfelet egy hideg üdítőre, amit kényelmesen ülve elkortyolhat amíg a papírok elkészülnek, és nyugodtan átbeszéljük a felmerülő kérdéseket. Ha az ügyfél nem tudja vagy nem akarja az irodában átvenni a megrendelt dolgokat, akkor kérhet kiszállítást is, ráadásul Budapest területén belül lehetősége van helyszíni bankkártyás fizetést is választani. A vásárlást követő két hétben pedig az Árgarancia szavatolja, hogy a befektetésére utólag is valóban jó vételként gondolhasson (volt aki féláron vett külső mobil winchestert az Árgarancia keretén belül).
De most egy kicsit elbizonytalanodtam. Úgy érzem, hogy a hamarosan bevezetendő új szolgáltatás mellett ez már csak a turistaosztályra lesz elég. :)
Hírlevelünk eddig is volt, sőt köszöni szépen, olyan jól van, hogy marad még egy ideig. Az olvasók száma szépen növekedik, leginkább akkor érződnek ugrások, amikor kiteszünk egy Bónusz akciót, na akkor aztán tényleg ránk szakad a jóság. Aztán az feliratkozott vagy marad a listán, vagy ha úgy dönt, hogy mégsem, akkor leiratkozik. Ezt a részét Dé olyan jól megírta, hogy tényleg törlik magukat az adatbázisból, így sosem tudom, hogy kit nem üdvözölhetünk már a klubban.
Szabi egyszer mesélt nekem a Twitterről, és akkor közösen megállapítottuk, hogy nem igazán alkalmas az általunk folytatott tevékenység kommunikációjára. Végül is tök jogosan, a hírlevél feliratkozás is fakultatív és testreszabható, ezzel szemben ha telenyomnám mondjuk a Turulcsiripet akciós ajánlatokkal, akkor rövid úton elkívánnának melegebb éghajlatra.
Akciós micsoda?!
De a korral haladni kell, a kíváncsiság hajt és mivel céges alkalmazást még nem láttam, nekem maradt az úttörő szerep: forgassuk be a Twittert az értékesítési láncba, de szigorúan úgy, hogy felhasználóknak is jó legyen.
Úgyhogy közepesen hosszas agyalás után arra gondoltunk, hogy a Bónusz Akció mellé (ami ahogy említettem a hírlevél olvasók jóbarátja) bevezetjük a Lastminute és a Happy Hour intézményét. Az első esetben olyan cuccokat fogunk kicsipogni, hogy miből értünk el az utolsó darabokig, a második esetben pedig véletlenszerűen megválasztott időpontban egy csak a Twitterre linkelt, csak 1 egész óráig rendelhető padlóáras akciót teszünk közzé.
Nem akarsz semmiről lemaradni? Follow me!
Ma reggel kaptam egy levelet, amit kötelességemnek érzek közzétenni:
A május 23-24-i hétvégén az (egyik nemzetközi disztribútor cég) raktárából nagyobb mennyiségű HP Pavilion, HP-Compaq 6830s és Sony Vaio notebookot loptak el.
A lopott termékek sorozatszámai a melléklet XLS fájlban találhatóak. Feltételezhető, hogy ezeket a termékeket alternatív értékesítési csatornákon keresztül fogják eladni. A közeljövőben ügynököktől, brókerektől vagy egyéb forgalmazó csatornáktól kaphat ezekre a termékekre vonatkozó, akár rendkívül mérsékelt árú ajánlatokat.
Kérem ellenőrizzék minden, Önökhöz kerülő HP Pavilion, HP-Compaq 6830s és Sony Vaio notebook sorozatszámát a csatolt lista alapján. Ha egyeztés talál, kérem azonnal lépjen kapcsolatba a (meglehetősen nagy nemzetközi disztribútor cég) jogi főosztályával.
Ha úgy dönt, hogy nem tájékoztatja a (nemzetközi disztribútor céget), ebben az esetben akkor Önt, és vállalatát vagy szervezetét büntetőjogi felelősség alá vonják, mint a bűncselekmény résztevevője.
Szóval ha valakinek ilyen típusú gépe(ke)t ajánlottak fel, és kétsége van a gép eredetét illetően, nyugodtan vegye fel velünk a kapcsolatot és örömmel ellenőrizzük a sorozatszám alapján, hogy van-e köze a fent leírt sajnálatos eseményhez.
Egy átlagos munkanapon számos ajánlaltot adunk ki, és sajnálattal tapasztalom, hogy az ügyfelek bár kiválóan tudják használni az Internet lehetőségeit (értem ezalatt az árösszehasonlító portálokat), de nem tudnak alkudni.
Abba, hogy miből is jön ki végül a vételár, hogyan próbálják a versenytársak egymást megelőzni a piacon, és mit nyújtanak a pénzünkért cserébe, abba esetleg egy későbbi postban érdemes beszélni, most csak egyszerűen tanuljunk meg korrektül alkudni.
"Másik helyen ugyanez a termék ennyivel kedvezőbb áron is megvehető".
Bocs, ez nem alku, hanem számháború. Tedd a szívedre a kezed: hány éves voltál, amikor két-három hatjegyű szám közül először el tudtad dönteni, hogy melyik a legkisebb?
Az jó üzletkötés egy win-win szituáció, ahol akkor nyersz a legtöbbet, ha nem csak kérsz, de adsz is valamit cserébe. Lássunk néhány példát:
Nagyon szimpatikus az oldalunkon látott ajánlat, de ugye öt darabos rendelésnél nem ennyibe kerül?
Bravó! Ritkán fordul elő otthoni felhasználók körében, cégeknél viszont annál gyakrabban, hogy nem csak egy darabos mennyiségek beszeréséről van szó. A mennyiség = kedvezmény, hiszen nagyjából ugyanakkora erőforrás befektetésével jóval többet lehet kihozni a dologból. Az ajánlatra fordított idő, a megrendelés esetén megtett kilométer ugyanaz, de mindjárt másként másként mosolyog ránk a kereskedő, ha nem csak 1 db, hanem mondjuk 5 db monitor lesz a beszerző kocsijában. Persze maradjunk a realitások talaján: öt darab nyomtatókábel még nem mennyiség, de öt darab szerver már bőven az.
Felkeletett az érdeklődésemet a meghirdetett notebook, de még vennék mellé ezt-azt. Gondolom tudnak erre valami baráti csomagkedvezményt adni?
Nehezen hihető, hogy valaki vesz egy notebookot egy átlagos család kéthavi költségvetéséből, hogy aztán egy reklámszatyorban cipelje, mert nincs rendes táskája mellé. A szituáció majdnem ugyanaz, mint az előbb: egységnyi erőbefektetéssel nagyobb tranzakciót lebegtetünk meg a kereskedő előtt, aki innentől mindent vagy semmit semmit alapon, jóval nagyobb mozgástérrel dolgozhat. Mellesleg mi is jól járunk, ha az összességében kedvezőbb árak mellett, kevesebb utánajárással szerezzük be mindazt, amire szükségünk van.
Igazán versenyképesnek tartom a nyomtató ajánlatukat, de a járulékos szállítási költség sokat ront helyzeten, erre kellene valami okosat kitalálni.
Ez jön át a túloldalon: Félig már megrendeltem, 2000 Ft-on kukacoskodsz és 80.000 Ft-os megrendelésnél? Ez valójában a kereskedőnek pozitív stressz, imádnak szolgáltatásból engedni, ráadásul megint többszörösen jól jársz: nem csak kevesebbet hagysz a pénztárnál, hanem többet is kapsz a pénzedért.
Az ajánlatokat két napon belül értékeljük, és utána azonnal szállítani is kellene.
A legjobb, amit tehetsz, hogy mondasz egy megfelően közeli, de nem túl sürgető időpontot (a most és azonnal dolgok gyanúsak!), ami valódi, kézzel fogható lehetőség a kereskedőnek, nem úgy mint az "áááá, csak érdeklődtem". Próbáld csak ki, de egy dologra figyelj: ne kockáztasd a szavahihetőséged, ha két nap, akkor két nap.
Ha előre átutalom az árát, kapok valami kedvezményt?
Bájos és visszautasíthatatlan kérdés. Gesztusértékű, hogy ennyire megbízunk a cégben, ráadásul gyakorlatilag megfinanszírozzuk nekik a kockázatmentes deal-t, aminek felettébb örülni fognak. Emellett nem kell készpénzfelvétellel szórakoznunk, és utána kéthavi fizetésünkkel átvágni a városon.
Az ár kevésbé érdekel, mit nyújtanak még mellé?!
Na ez tényleg verbális övön aluli ütés! Ha tényleg nem szórakozunk 1-2% elérésekkel, akkor simán elérhetjük, hogy bársonypárnán átnyújtva, minden mást félredobva szolgáljanak ki minket. A kereskedő ebből azt veszi le, hogy fizetőképes és igényes ügyféllel hozta össze a sors, akivel nem csak most, de később is meg lehet vele állapodni, ezért még a csillagokat is le fogja hozni az égről.
Végül: Legyél hűséges
Volt egy kedves visszatérő ügyfelem, neki az volt a szavajárása, hogy "ne azt mond, hogy mi a termék ára, hanem hogy nekem mennyibe kerül!"
Hát lehet erre rossz választ adni? :)
Eddig is tudtam, hogy létezik. Sőt, kifejezetten vártam, hogy végre nálunk is elérhető legyen. De azt tényleg nem gondoltam volna, hogy egy hajnali böngészés során szembejön a gyártó magyar oldalán, és azt mondja: Helló!
A hatékonyság-fetisiszta rendszergazdák és irodavezetők mostantól új posztert ragaszthatnak ki az öltözőszekrényükben. A Xerox Phaser 8860MFP szemlátomást hozzánk is hamarosan megérkezik, és olyan mint az Aloe-Vera csodagél: mindenre jó.
A nyomtatás megvalósulásáért a lézernyomtató-gyilkos szilárdtintás technológia indul ismételten harcba. Nincsenek dög nagy nyomtatókazetták, nyomatszámláló chipek, csak gyors, környezetbarát és lenyűgöző színes nyomatok, szinte bármilyen hordozóra, szemtelenül alacsony fenntartási költségekkel. Strapabíró készülék, mert 30 csomag papír az ajánlott havi terhelés, ami körül megegyezik a festék 14.000 oldalas kapacitásával. Ha égünk a vágytól, hogy munkanaponként 6000 oldalt nyomtathassunk, akkor sem jön zavarba, de azért csak ésszel, a gépjárművünk sem szereti, ha huzamos ideig üveghangon pörgetjük motort.
Ha alátesszük az összes elérhető plusz papírtálcát, az ideális nő körvonalai rajzódnak ki (és ez még csak a feje!), innentől maximum 1675 lapot tehetünk bele, de ilyenkor ne felejtsünk el mellé odakészíteni egy sámlit, hogy az alacsonyabb kollégák is felérjenek a gép tetejéig.
A multifunkciós készülékek onnan ismerhetők fel, mint a messziről jött ember: Közelről.
Ehhez leginkább a repülőgépek műszerfalát idéző kezelőpanel és a felső traktust uraló lapadagoló jelenléte a legalkalmasabb tájékozódási pont. Utóbbiból kapáspól duplexes került a gépre, amivel egy menetben olvassa be a befűzött lap mindkét oldalát. Igazán jófej dolog, ha olyan dokumentumokat szkennelünk vagy másolunk, amik már eleve a hódból készült gasztrómiai élvezet (védd a fákat) mozgalom jegyében lettek előállítva, kihasználva a lap mindkét oldalát.
Apropó, szkennelés: természeten hálózaton keresztül is szkennelhetünk, vagy a kívánt címre kapásból e-mailben is továbbíthatjuk az anyagot. Az utómunkálatokhoz természetesen szoftveres körítés jár (m)ennyi pénzért, a Nuance által fejleszett Scan to PC Desktop Small Business Edition lehet a segítségünkre abban, hogy a beeső szövegeket ne kelljen újra begépelni.
A 8860MFP alapkiépítésben tartalmaz egy 40GB-os merevlemezt, ami elengedhetetlen a biztonságos nyomtatáshoz. Ha papír alapon szeretnénk egy konkurens céghez fényképes önéletrajzot benyújtani, akkor ezzel oldható meg, hogy csak akkor jöjjön ki rányomtatott anyag, amikor mi állunk a gép előtt és ezt egy PIN kód megadásával engedélyeztük. Plusz nagyobb esélyekkel is indulunk a személyes interjú felé, hiszen a bőrszínek tónusait szebben nyomja a szilárdtintás technológia, mint a lézer, ezért nem fogunk úgy kinézni, mintha fényképezkedés előtt pecsenyepirosra süttetük volna magunkat a szoláriumban.
Amikor egy többfős irodában elindul a fax-szezon, akkor egyszerűen kikerülhető a sorbanállás a LAN-fax segítségével. Ilyenkor nem kell kinyomtatni, odamenni, befűzni, tárcsázni, hanem elég egyszerűen ráküldeni az adott faxszámra a dokumentumot. És mivel van merevlemez a gépben, ezt nagyiparilag is tehetjük. A még lézető fax-spamelesétől mindenkit óvva intenék, főleg ha egy ugyanilyen készülék fogad a túloldalon. A bejövő faxok is tárolódhatnak a merevlemezen, és tényleg elég csak akkor kinyomtatni őket, ha szükség van rájuk.
Azt hiszem, egyeztetek az illetékesekkel és indítok egy "próbálja ki egy hétig kockázatmentesen és zokogja tele a párnáját minden este, amíg az Ön cégének nem lesz egy ilyen" akciót.
Már csak az árát kellene megtudnom, de nagyon úgy sejtem, hogy felér a vasárnaponta meglátogatott Nagyi mosolyával.
Felhívott ma egy kedves ügyfelem, hogy a nyomtatóval egy időben vásárolt tartalék toner felhasználásra került, és a teljes lelki békéje érdekében kellene egy új a polcra.
A beszélgetés alatt ellenőriztem az elérhető készleteket, megbeszéltük a szállítás idejét, az aktuális árat, majd a telefon lerakása után másfél perccel már a küldés gombot is lenyomtam a levelezőben, ahol megköszöntem, hogy ismét minket válaszott és a megrendelés tényéről PDF-be mentett visszaigazolást mellékeltem, amiben feltüntettem az elhangozottakat (termék, ár, szállítási határidő, áruátvétel helye, fizetési mód).
Mindenkinek jobb úgy, ha látjuk, hogy ugyanarról beszélünk. Már csak a lelki béke miatt is.
Mint a legtöbb dolognak, ennek a folyamatnak is több jó megoldása lett volna. Aki rendszeresen végez ilyen jellegű tevékenységet, az biztosan érezni fogja a kettő közti különbséget:
Hagyományos módon -- mondhatni gyalog -- így zajlott volna a rendelés felvétele:
1. Lenyomom az Új megrendelés gombot
2. Kiválaszom az ügyfelet a szép hosszú listából (nem kell felvinni, hiszen már vásárolt)
3. A megrendelés űrlapon a tételek hozzáadásánál kiböngészem a már meglévő terméket, mindenféle mágikus szűrőfunkcióval
4. Beemelem a terméket a megrendelésbe, átírom a rendszerben szereplő eladási árat (ha szükséges), és rögzítem a tételsort
5. Begépelem a sallangot a megjegyzés részben (szállítás mikor, áruátvétel helye, fizetési mód)
6. Elmentem a bizonylatot, megkérem az ügyviteli programot, hogy legyenmárolyankedves kinyomtatni, és ráküldöm egy PDF nyomtatóra
7. Megírom az visszaigazoló e-mail-t, és becsatolom a pdf-et.
Ezzel szemben így is lehet az általam használt ügyviteli rendszeren:
1. Ha már az ügyfél vásárolt tőlünk ilyen terméket, akkor érdemes megkeresni az előző megrendelését, hiszen az számlázási adatokat és a terméket is tartalmazza. Erre a Rendelés keresése gomb a legalkalmasabb. Meg különben is, eleve az elégedett és visszatérő ügyfelekről szól ez az egész.
2. Az ügyfél nevének első két-három betűjének beírásával pillanatok alatt 2-3 szereplőssé válik a lista. Megvan az ügyfél korábbi rendelése, a gyors betekintőben látjuk, hogy igen, ez az. Most bontsunk ünnepélyesen pezsgőt a Másol gomb tiszteletére!
3. A szoftver alapértelmezettként őt értelmezi megrendelőnek (természetesen ez módosítható, vagyis ha másik partnerünk kéri ugyanazt a terméket, akkor csak egy lépéssel több), és feldobja a listát, hogy mik voltak az előző rendelésében. Annak megszavazására, hogy mire van szükségünk, elég bepipálni a kívánt tételt.
4. A bizonylat ebben a fomájában már kitöltött ügyféladatokkal és rögzített tételekkel gyakorlatilag azonnal elmenthető lenne. Viszont módosítani kell az árat, ezért dupla kattintás a kívánt terméken, árat átír, változás mentése. Ugyanitt, egy lépésben a darabszám is megváltoztatható. Ez majdnem 5 másodperc.
5. A bizonylat kisérőszövegének mezőjébe az előre felvitt sablonszövegekből beszúrogatjuk az odaillő passzusokat. Az F2-re felugró szövegtár ilyenkor a barátunk.
6. Bezáráskor -- amellett, hogy innentől a rendelés már iktatva lett -- a lehetséges kimenetek közül (nyomtató, képernyő, beépített PDF generátor) a legutóbbit választjuk, az OK után létrejön a bizonylat egyedi sorszámára keresztelt fájl.
7. A levéltörzsbe elég csak egy keresztnevet begépelni, a "Kedves" után, és mellékelni az elkészített visszaigazolást. A többire a legtöbb esetben kész szövegek is rendelkezére állnak, amik azért igény esetén személyre szabottan módosíthatóak.
A magam részéről szívesebben töltöm az időmet az ügyfelekkel, mint a hozzájuk elválaszthatatlanul kapcsolódó, kötelező adminisztrációval.
Sokan sokfélét mondtak már a válságról.
Ami az átlagemberhez eljut belőle az a pánik, gyomorgörcs, bizonytalanság és még hosszan lehetne sorolni az ilyen és ehhez kapcsolódó negatív érzéseket.
A másik olvasata a helyzetnek, hogy ez egy lehetőség gondolkozni, odafigyelni, újítani. Más fejjel és más szemmel. Egy lehetőség, hogy kilépjünk a jól megszokott sémáinkból. Persze ehhez bátorság kell. Ez az amiben legtöbben nem jeleskedünk túl fényesen, mivel rossz helyre fókuszálva, értekes energiákat pazarolunk el, például panaszkodás formájában.
Elgondolkoztam egy alapvető emberi szükséglet kapcsán, ami a létfenntartáshoz szüséges - az evésen. Hogyan lesz ebből szolgáltatás? És főként milyen színvonalon és ár-érték arányban.
Az éttermek és egyéb vendéglátóhelyek létjogosultságának alapja, ha jobban belegondolunk, az emberi lustaság. Nincs kedvünk bevásárolni menni, kitalálni mit is ennénk, mit főznénk (esetleg nem is tudunk főzni), órákat a konyhában tölteni stb.
Mit tesz ilyenkor az ember? Ez a lustaság mértékétől függ. (Az alábbi lista korántsem teljes. )
- átmegy anyuhoz, mert ott mindig van kaja
- ha kimozdulni sincs kedve, házhoz rendel valamit
- beül egy gyorsétkezdébe, étterembe (itt vannak fokozatok)
A másik tényező, ami meghatározza választásunkat, természetesen a pénztárcánk – mit engedhetünk meg magunknak.
-nullás megoldás -> anyuci
-olcsó gyors -> gyorsétkezde
-közepes vagy drágább árfekvés, de házhoz jön -> házhoz rendelés
és még folytathatnánk a sort...
Nézzük meg egy kicsit közelebbről mit is kapunk a pénzünkért, két szélsőséges példán keresztül.
Középkategóriás étterem, ebéd két főre 5000 forintból:
- az unatkozó pincérek szórakoztatására gagyi TV sorozatok a háttérben (Nem a vendégen van a hangsúly! Azért van, hogy neki jó legyen!)
- a pincér sosincs ott amikor kellene (traccsparti, beszólogatás, átkiabálás egymásnak)
- lehúznak, átejtenek, többet számolnak
- zsírban úszó mirelitből készült ételek
- nulla tápérték, nulla élvezet
Az ember belapátolja, mert enni kell és éhes. Nem érzi az ízeket (mert nem sok van belőle), a látvány tizedrangú az ember tányérján és még folytathatnánk a sort. Itt a rántotthús csak rántotthús. És ezért fizet keveset. Bár ha a fenti listát újraolvassuk, akkor talán túl sokat...akár az egészségével.
Felsőkategóriás étterem, ebéd két főre 25000 forintból:
- pincér láthatatlan: mindig akkor jön, amikor kell
- kellemes halk zene a háttérben
- ezüstétkészlet, nagymama horgolta keményített fehér csipketerítő
- étvágygerjesztőnek a ház specialitása (felár nélkül!)
- modern konyhatechnikai és főzési eljárások, minőségi alapanyagok, hogy tápérték is maradjon a tányéron
- ízek, színek, illatok harmóniája
Nem lehet elsőre megállapítani mi van a tányéron és mik a pontos összetevők. Egész egyszerűen az étlapon az étel neve mellett nincs minden részlet feltüntetve. A tányérra mindig kerül egy kis hozzáadott titok kellemes meglepetésként. Amit érzel, hogy minden egyben van. Nagy bátorság kell ehhez: elengedni a kontrollt, megbízni a szakácsban, élvezni az ételt anélkül, hogy minden apró részletet és titkot tudnánk. Egy új élménnyel leszel gazdagabb.
Az első esetben a mozgatórugó: sok (?) olcsó vendég – aki valószínű soha nem tér vissza, vagy ha mégis, akkor csak jobb alternatíva híjján.
A második esetben: nem hajt a tömeges kiszolgálásra és az árak is tükrözik a prémium minőséget, élményt, élvezetet, az újdonság varázsát.
Vajon melyik alternatíva az életképesebb hosszútávon? (Legyen szó bármilyen szolgáltatásról.) Melyik is valójában az olcsó? Mit kapunk a pénzünkért, ha jobban belegondolunk? Melyik helyen hagyjuk szívesebben a pénzünket?
Természetesen a jelen gazdasági helyzetben sok embernek nem erről szól a választás. Egyszerűen nincs választási lehetősége és/vagy sokszor az átgondolt döntések helyett születik valami olcsó, kényszerű megoldás.
Számtalan irányban lehetne továbbfűzni a fenti gondolatokat, a kép természetesen nem teljes.
Amin gondolkozni érdemes: hogy egy egyszerű mindennapi szükséglet kielégítésére szakosodott iparág működésén és mozgatórugóin keresztül, mit vonhatunk le ebből saját szakterületünk, működési elveink számára.
Számomra a gondolkoznivaló a következő kérdésben testesült meg:
Hogyan érjük el a szolgáltatóipar más területein, hogy élményt (a szó pozitív értelmében) nyújtsunk az ügyfeleknek?
Nemrég a kezembe akadt egy cikk, ami annyira megfogott, hogy muszáj megosztanom másokkal is. Íme:
A válság pozitív hatása
Nehéz helyzetben a legtöbben hajlamosak vagyunk a dolgoknak csak a rossz oldalát látni, ami valamennyire természetes. A válság azonban lehetőséget is kínál, álljon itt erre egy történet.
Az elmúlt tíz év gazdasági fellendülésének szelében sok hajó bontott vitorlát, ki kisebbet, ki nagyobbat, a legkülönbözőbb kategóriákban. Voltak hajók, amelyek a nyílt tengerre merészkedtek, és igazán nagy halakra vadásztak. Voltak, akik fordulékonyabb, kisebb méretű hajókon lavíroztak a szélcsatornákban, és kisebb kockázatot vállalva, a partközeli vizeken vetettek hálót. Voltak olyanok is, akik mások figyelmetlenségét, vagy hozzá nem értését kihasználva - a versenyszabályokat kijátszva - motort kapcsoltak, és sikerrel jutottak ki a tenger közepére. A flottákat finanszírozó gazdasági érdekkörök egyre nagyobb és szélesebb halrajokról szóló jelentéseket kommunikálva újabb és újabb, egyre grandiózusabb beruházásokra ösztönözték a hajótulajdonosokat. Tehették, hiszen a flották méretével nőtt a halászott áru mennyisége is. A tenger gyümölcsöskosara kimeríthetetlennek tűnt, miközben a szél ereje sem látszott csendesedni.
A rendelkezésre álló, képzett legénység száma közben - a növekedéssel párhuzamosan - folyamatosan csökkent. Erre azonban ekkor még kevesen fordítottak figyelmet, hiszen a halrajokat vonzó melegáramlatok mosták a könnyebben hajózható partokat is. A legénység képzésére és a minőség folyamatos fenntartására már nem jutott idő és energia.
Ma elmúlni látszik az a szél, amely még a dokkoló hajók közelében lévő faunát is megmozgatta. A szélcsendben először megszűnnek a vizeket oxigénnel dúsító hullámok, majd lassan kihűl a felszínen húzódó, gazdag halrajokat vonzó melegáramlat is. A legénységgel túlterhelt vitorlások fehér lótuszvirágként pihennek egymás mellett az állóvízben. A hálókivetés már hiába való. Az értékes áruért mélyebb vizeken kell halászni. A feladat hirtelen megváltozott. Azon túl, hogy a felszín alá merüléshez teljesen más eszközökre – sok esetben más méretű és eltérő funkciójú hajókra - van szükség, a legénységnek tudásban és felkészültségben is más kihívásokkal kell szembenézni. A tenger közepén rekedt legénység azt is tudja, hogy nem elég a hajóraktárakat tele tömni, de ahhoz, hogy a romlandó áru értéke megmaradjon, azzal a partra is ki kell jutni.
A mancsaftok árgus szemekkel várják a kapitány döntését. Az idő egyre múlik. A feszültség a bizonytalanság érzésével együtt csökkent a motiváltság, és csappan meg a lojalitás. Ahhoz, hogy a kulcsemberek ne hagyják el hajót, és lépjenek át egy másikra, a kapitánynak nemcsak jó, de a többség számára szimpatikus döntéseket is kell hoznia. Bármit is dönt, cselekedni kell.
A rutinos és tapasztalt kapitány tudja, hogy a verseny szélcsendben dől el. Az menekülhet meg és végül nyerhet, aki először fogja ki a szelet. Az elkényeztetett és képzetlen legénység állóvízben nyilvánvaló túlsúlyt jelent, ami nem növeli az amúgy is túlméretezett hajók esélyeit. A feladat tehát átgondolni és kitalálni a megfelelő stratégiát. Lesz, aki csak súlyokat dobál ki, hogy elkerülje a végső katasztrófát, és a maradék munícióval túléljen, míg ismét élénkül a szél. Lesz, aki gondol arra is, ha eljön az idő, ki fogja partra juttatni a hajót. Lesz, aki inkább feláldozza a nagy súlyt nyomó, csillogó hajódíszeit a hiányzó kompetenciák megszerzésére. És lesz olyan is, aki csak vár, és nem csinál semmit.
Az állóvíz pozitív hozadéka az önvizsgálat és a felkészülés lehetősége. Amíg szél volt, nem akart senki megállni egy rövid időre sem, hogy átgondolja a stratégiáját, mert félt, hogy lemarad. Amikor ismét lehet haladni, az optimális méret és súly, a jó minőségű és kellően feszes vitorla, illetve a képzett és motivált legénység számít.
A fenti cikk a Világgazdaságban jelent meg, szerzője Vojnits Bálint, a Human Value International regionális ügyvezető igazgatója.
A CRM-ünk könyörtelen hajcsár: amikor lejár egy árajánlat érvényessége, előrángatja az adatbázis mélyéről a teljes lead-et és máshogy nem is lehet lecsapni, csak ha leadminisztráljuk, hogy aktuálisan hol tart az ügy.
Nagyjából három lehetőségünk van, amikor felhívjuk az ügyfelet: vagy kell, csak elfelejtett szólni, de ha már beszélünk, akkor ezúton jelezné, köszöniszépen; nem nyertünk, megnézte máshol is az interneten, és olcsóbb beszerzési forrást talált; nem tudja, még nem döntött. Sőt néha olyan elhangzik, hogy „kivár”.
Nos, várni lehet, csak nem biztos, hogy célszerű. A trend nem éppen bíztató, éppen a rosszabbik feléről lovagoljuk a hullámot és egyenlőre még a nagyon okos gazdasági szakemberek is csak azt mondják, hogy remélhetőleg lesz vége az alagútnak, nem pedig egyszerűen csak ránk szakad az egész.
Ma reggel amikor felkeltem, szép nagy pelyhekben esett a hó. Több döntési lehetőségem is akadt:
1. Kicsit gyorsabban készülődök, (már megint kihagyom a borotválkozást) mert valószínűleg még nem lesz mindenhol letakarítva az út, még ki kell ásni a kocsit, és célszerű korábban elindulnom, hogy időben beérjek. Mert a főnököm nem nézi jó szemmel, ha kések. Sőt, kifejezetten morcos lesz tőle egész nap.
2. Kiveszek egy nap szabit, itthon maradok, elmosogatom a tegnapi adagot, lehet hogy ki is takarítok, aztán mindenféle molyolós-szöszölős dolgot csinálok, ami itthonról is ugyanúgy megy (pl. Adwords), aztán elmegyek bevásárolni és meleg vacsorával várom a páromat, aki ennek bizonyára örülni fog. És borotválkozni is lesz időm.
3. Nos, dönthetek úgy is, hogy nem döntök: csak állok az ablak előtt, bámulok kifelé és nézem a hóesést. És kivárok. Aztán ha el is áll, akkor is tuti elkések, de rend, tisztaság és vacsora sem lesz az, az biztos.
Félreértés ne essék: ahol a cég likviditásának megőrzése szól a beszerzés ellen, ott én magam sem szoktam javasolni, hogy most bármibe beleugorjanak, csak azt kérem, hogy ne félmegoldásokkal tömködjék be a réseket. A félmegoldásban változatlanul az a legrosszabb, hogy nem csak pénzbe kerül, de a problémát sem oldja meg.
Körülbelül ugyanez a baj a kivárással: eddig nagyon sok ügyem drágult minimum 10-15%-ot csak a dollár/forint árfolyamnak köszönhetően. Ez esetenként súlyos 100 ezreket jelent, amit egyedül a várakozó álláspont és a nem meghozott döntés számlájára írhatunk. Ahhoz hasonlít ez a játék, amikor az kártyaasztalnál egy erős pechsorozat kellős közepén folyamatosan arra várunk, hogy beüssön a nyerő lap, és ha visszatornásztuk magunkat a kiinduló pontig, akkor bizonyisten kiszállunk.
Csak ez a való életben ritkán alakul így.
1. A vevő nem kér referencia levelet, amiben leirják, hogy a Te pereced jó, és határidőre szállítod a másik vevő legnagyobb megelégedésére.
2. A vevő nem kér kedvezményt a referencia levélért cserébe, amiben leírja, hogy a Te pereced jó, és határidőre szállítod a legnagyobb megelégedésére, bár ez úgysem igaz.
3. A vevő nem akar meggyőzni, hogy tegyél kevesebb sót a perecre, mert úgy olcsóbb, ha éhes, megveszi, ha nem, hát nem.
4. A vevő nem hiányolja a sót a perecről, ha sótlan perecet kért, és nem várja el, hogy garanciában pótold, amiért eddig neki nem jutott eszébe, persze a Te saját költségeden.
5. A vevő nem alkuszik a perecen azért, mert Te csináltad, és akkor lehet. Mindenkinek ugyanannyiba kerül, pont.
6. A perec mindenhol perec, és nem mondjuk sós kifli. Sőt, a komponensek is ugyanazok: liszt, víz, tojás, olaj, só (kb).
7. A vevő nem ért a perec készítéshez, de legalábbis nem magyarázza el neked, ha mégis. Sőt nem is akar meggyőzni, hogy ő sokkal jobb perecet csinálna, csak ...
8. A vevő nem próbálja megváltoztatni a perec készítés folyamatát, pláne nem a félkész perec esetében, mert neki még támadt egy ötlete, és pláne nem a Te költségeden, mert Te nem értetted meg eredeti elképzelését.
9. A vevő ritkán kér garanciális javítást a perecre.
10. A vevő csak igen ritkán ír ki tendert a perec beszállítására, amivel több időt töltesz, mintha ingyen adtad volna, csak felejtsen el végre.
11. Perecet azonnal árulhatsz, nem kell hozzá öt éves, ISO minősített cég bányahatósági plecsnivel, előző három év pozitív eredménnyel, tizenöt MS Certified doubleclicker szakértővel.
12. A perec készítéséhez nem kell benyújtani: Koncepcionális tervet, Rendszer tervet, Étkezési útmutatót, Étkezés biztonsági dokumentációt, Felhasználói útmutatót, Tárolási útmutatót, Karbantartási útmutatót, Étkezés folytonossági tervet, Katasztrófa elharítási útmutatót, Megsemmisítési útmutatót, Elhasznált Perec tárolási útmutatót, Általános Szabályzatot, Kerek szabályzatot, Piros szabályzatot, Kék szabályzatot...
(Levélben jött, forrás ismeretlen)
Korábban már férfiasan bevalottam, hogy rajongok a Xerox-ért, ennek egyik oka pedig pont a szilárdtiintás technológia, amit a Tektronix-tól vettek át és hosszú éveken keresztül csiszolták a jelnlegi formájára.
Annak idején, amikor Zimi kezébe nyomtam a tesztdarabot, hogy írjon már valami őszintén szépet és jót róla, akkor éppen annyira mozgatta a gondolataimat, hogy hogyan tehetném másoknak is szerethetővé, hogy előző este konkrétan szilárdtintás nyomtatókkal álmodtam. Ezt meg is említettem neki, bár nem tudom, ez mennyire játszott közre abban, hogy az lett a cikk címe, ami: Mostan szilárd tintákról álmodom
A Xerox szilárd tintás nyomtatóit azoknak szoktuk barátilag ajánlani, akik nagyobb mennyiségben szeretnének tartósan lenyűgöző színes nyomtatokat, mindenféle hordozóra, vicces egy lapra jutó költségekkel. A kedvező nyomtatási költségeket viszont eddig kicsit beárnyékolta, hogy maga a készülék picit drága volt.
Ám a Xerox most egy huszárvágással egyszerűen elosztotta a nyomtatók árát kettővel, ezért az én szememben fordult a kocka. Már nem csak egyszerűen kijelenthető, hogy a szilárdtintás nyomtatás a lézer legjobb alternatívája, hanem kerek perec kimondható:
a színes lézernyomtatók napjai meg vannak számlálva!
Lássuk csak miért, kezdődjön a box!
A kék sarokban a HP Color LaserJet 4700dn, míg a piros sarokban a Xerox Phaser 8860DN melegít ezerrel (tegyük hozzá, hogy ő folyamatosan melegít).
1. menet: a felek a ring közepén méregetik egymást, a műszaki paraméterek tekintetében komoly hasonlóságot mutatnak. Mindketten 30 lap/perces sebességgel nyomtatják a színes és fekete-fehér oldalakat egyaránt, maximális havi terhelhetőségük nagyjából megegyik. Ám a Xerox egy pillanatra sem lankad, az első oldalt már 5 másodpercen belül prezentálja, ezzel bevisz egy elegáns balhorgot! A HP sem marad rest, beküld egy finom jobbegyenest a szem alá a papírtálcák számával. Gong!
2. menet: a kellékanyagok köre következik. A HP büszkén mutatja 11.000 oldalas szinenkénti toner kapacitását, ami igencsak impozáns, már-már proteinbárban hízlalt fizikai méreteket ölt. Előkapja a Xerox is a saját teljes garnitúra festékét, az egész 14.000 oldalas festék akár egy csinosabb női szandál dobozában is elfér. A nézőtéren hatalmas felhördülés: Hő, mi az B+, Haribó??! Ott a gyomros, övön felül! A HP megpróbál visszavágni a színenkénti 5-5-5-5%-os lefedettségű nyomtatás 24 Ft-os árával, de iszonyatosan elmérte az irányt és luftot ütött! A Xerox visszakézből kevesebb mint bruttó 8 Ft-os balegyenessel válaszol, amit hatalmas ováció fogad a nézőtéren! Gong!
3. menet: A két versenyző újra a ring közepén pattog és egymás árcéduláját méregeti. A HP LaserJet 519.000 Ft + ÁFÁ-s árával reálisnak tekinthető, ám a Xerox tavaly óta sokat szálkásított, így már csak 241.900 Ft + ÁFA-s árával beteszi a sarokba az ellenfelet és iszonyatosan megsorozza! (Szóljon már valaki a bírónak, hogy állítsa le!)
A mérkőzésnek vége, a kék sarok versenyzője nem tudja tovább folytatni a mérkőzést. A bírók kihirdetik a technikai KO-t!
A tömeg örjöng és az bajnokot élteti, aki szerényen mosolyogva visszavonul az öltözőbe.
Észrevettem egy érdekes trendet az Adwords hirdetéseim statisztikáját figyelve: a notebookos hirdetések kattintási toplistáját -- válság ide vagy oda -- magasan a prémium kategóriás Lenovo ThinkPad x300 vezeti.
Most ne bonyolódjunk bele a kulcsszavak és az árazás szintaktikájába, de a rendszer nagyjából jól van finomhangolva, vagyis nem jelenik meg irreleváns kulcsszavakra a hirdetés, de még áthallásra sem. Sőt, olyannyira sikeres a lelkes googlizók körében, hogy 20% feletti CTR-t produkál heti viszonylatban nézve. (a CTR az a megjelenés/kattintás százalékos arányszáma, esetünkben azt jelenti, hogy minden ötödik hirdetésre rákattintanak.)
Szóval megnéztem, mit kérek én a termékért, és mit kérnek mások. És anélkül, hogy ebből trendet kívánnék kovácsolni (miszerint bármi áron mások alá akarnék vágni), elkezdtem egy kísérletet: hagytam a termék mellé az ajándék Topload táskát (kb. 16.000 Ft értékű grátisz) és a végösszeget letoltam* az alá, amennyiért olyanok dobálják a notit csak magában, akik néha érzésem szerint kizárólag a munka öröméért kelnek fel reggelente (mert nem a profitért, az biztos).
Tehát 1. lenyestem a cucc árát, a post írásának pillanatában vért izzadva sem találtam olyan céget, aki árban picit is megszorongatna 2. ráadásul grátisz az árban adok mellé egy komoly ajándékot 3. átírtam a hirdetést, hogy lássák a júzerek, hogy jár mellé táska és hogy mennyi az ára, hogy megfontoltan kattinthassanak.
Az eredmény? Az emberek változatlanul keresik az ThinkPad X300-at és úgy kattintják a hirdetést, mintha az alsó tagozattól kezdve csak ebből kellett volna az órákon felelni. Ennek ellenére a leárazás óta még egyetlen megrendelés sem volt... előtte meg ugyanezen a csatornán keresztül azért akadtak néhányan.
Ott van a legjobb ár egy bizonyítottan hivatalos forrásból származó, közismerten prémium kategóriás termékre, amit kiemelkedő érdeklődés övez a mai napig. És a feltételezett mindent elsöprő roham eddig elmaradt. Miért?
Az ár nem számít, az emberek egyszerűen imádják magukat rémisztgetni.
* Persze az árcsökkentés együtt jár azzal, hogy akik nemrég vásároltak 362.500 Ft+ÁFA értékben, azok az Árgarancia értelmében bruttó 15.120 Ft-ig fizetőeszköz nélkül fáradhatnak vásárlás esetén a kasszához. Kiváncsi vagyok, hányan jelentkeznek, a hírlevelet pont azért találtuk ki és fejlesztettük, hogy ezt egyszerűen nyomonkövethessék.
Tevékeny és izgalmas jövő hét elé nézünk.
Azon kívül, hogy elindítunk egy kéthónapos Xerox promóciót, nekiesünk és frissítjük a Lenovo termékkínálatunkat az aktuális TopSeller lista alapján. A TopSeller azokat a Lenovo termékeket jelöli, amikből a disztribútorok kedvezményes áron rendelhetnek. Ez körülbelül az aktuális kínálat 15%-a, akinek ettől eltérő gép kell, az is megtalálhatja a neki megfelelőt: normál, vagyis az arany és a heroin között féláron.
Először három teljesen új sorozat kell majd létrehoznunk a ThinkCentre asztali gépek környékén, az új M58-as széria kapásból három méretosztályban is indít majd versenyzőket: torony, SFF és uSSF. Az M sorozatú gépeket sajnos nem kisvállalkozásoknak, hanem inkább nagyvállalatoknak ajánlják, ahol fontos a másnapi helyszíni garancia, a központi management és ugyanazon géptipus hosszú ideig történő utánrendelhetősége.
Itt jegyzem meg, hogy egy olyan közép-nagyvállalatnál, ahol sok M57-est üzemeltek be, ott sem igazán használják ki a vPro nyújtotta távmenedzselési lehetőséget. Minden titkárnő és asszisztens rendszerint elvárja a rendszergazdáktól, hogy az ő igen súlyos problémáját személyes közreműködés útján, látványos helyszíni vérverejtékes munkával oldják meg.
A listát végignézve a többi desktop kategória nem hordoz jelentős változásokat, csak a "kis kedvenc", az A61e hiánya tűnt fel. Valóban elfogadható árú, kicsi, csendes, szerethető, teljes értékű számítógép volt. Onnantól, hogy nem része a TopSeller listának, beemelhetjük archív kategóriába szegényt.
Notebook fronton a lista a leglátványosabb mértékben az N500-as szériát prezentálja. Nem mondom, hogy rossz gépek, de mi nem foglalkozunk velük, innentől egy csomó melót megspórolunk ennek az átugrásával.
A ThinkPad szériák környékén viszont megindul az átrendeződés: az új lista alapján az R400-as széria gyengébb felszereltséggel lesz rendelhető, amivel remekül besimul majd az SL400 és a T400 közé. Nem úszhatjuk meg, ki kell tennünk végre az X200 Tablet-et, igaz egyenlőre kettő modellnél többel nem fogjuk borzolni a táblaszámítógépek rajongóinak idegeit. A "padlóraküldős" X300-akat már csak a készlet erejéig lehet majd hazavinni, míg az utód X301-esek még mindig a félmillió feletti ársávban játszanak majd, még akkor is ha végre lesz belőlük hagyományos SATA HDD-s verzió, 2GB-nyi TurboCache-sel (Robson) megtámogatva.
A T-szériban nem lesznek egetverő változások, viszont egy modell erejéig a kétképernyős W700ds is megmutatja magát a nagyérdeműnek. Bár amennyi jelen árfolyamon számolva, bruttósítva kijön a rááldozandó anyagiakra...
Mostanában egyre több helyről hallom, hogy válság idején attól remélik a költségek megtakarítását, hogy a tervezett beruházásokat teljesen leállítják, csak mert "várnak egy jobb üzleti környezetre". A korábban megszületett igény pedig továbbra is fennáll, és -- rosszabb esetben -- viszi a pénzünket számolatlanul.
Egyszer egy nagyobb cégnél felfigyeltem rá, hogy nagy nyomtatási mennyiség mellett pénzpazarló tintasugaras nyomtatókat használtak. Finoman meginterjúvoltam a rendszergazdát, hogy mennyit nyomtatnak és hány nyomtatóval. A terheléshez megkerestem az optimális eszközt, majd konkrét javaslatot nyújtottam be, amiben levezettem, hogy a teljes tintasugatas flotta lézernyomtatóra történő lecserése ezen a szinten 4 hónap alatt visszahozza az árát, éves szinten pedig milliókban lenne mérhető a megtakarítás. A rendszergazda lelkesedett, de mégsem volt feldobva, amikor legközelebb beszéltünk. Azt mondta neki a gazdasági igazgató, hogy sajnos nincs pénz új nyomtatók vásárlására, mert a jelenlegiek fenntartása túl sokba kerül.
Nem történt más, csak tovább takargatták a rejtett költségeiket, félve a változástól. Persze a példa sarkított, de azt bátran borítékolom, hogy ha ez a cég eddig nem ugrott bele a cserébe, most biztosan nem fog. Valószínüsítem, hogy a költségeket ők is a beruházások visszafogásával próbálják majd megfogni. Következmény? Mivel biztosan van más terület is, ami hasonló elvek mentén működik, (csak egyszerűen nem volt rálátásom), a tulajdonosok valószínűleg hamarosan elveszítenek mindent, amit hosszú évek munkájával felépítettek.
A cégek életében a mumus nem maga a válság, ezért felesleges rá ujjal mutogatni. Az igazi mumus az, ahogyan a cég a válságban viselkedik.
Belegondoltál már? A biztonsági öv és a légzsák sem a másik autótól fog megvédeni Téged karambol esetén, hanem a saját autódtól...
Mostanában elkezdett érdekelni a téma és végeztem egy kis kutatást az Árgarancia témakörében, amiből jellemzően kétfélét találtam.
Az első a T.Gazdaságos féle, amiben (a csak) az alacsony áraira büszke forgalmazó vállalja, hogy ha a nála is kapható terméket máshol olcsóbban látod, akkor odaadja annyiért, sőt, akár kevesebbért is! Ez szerintem egyszerűen az ügyfél érdekeivel félremagyarázott gusztustalan üzletpolitika: ha tényleg tudja annyiért adni, akkor miért nem eleve azt az árat írta ki rá? És mi lesz azokkal, akik nem látták a versenytárs ajánlatát, nekik szemrebbenés nélkül el lehet adni „drágán”?
(Szívesen megnézném a híradó helyett amikor két olyan céget szabadítanak egymásnak, akik garantáltan a konkurenseik árai alá mennek. )
Az árgarancia másik értelmezése pedig meglehetősen vérszegény. Az ezt hirdetők vállalják, hogy ha a termék ára a megrendelést (vagy visszaigazolást, mert a kettő nem ugyanaz) követően változik bármilyen irányba, a számlán mindenképpen a kedvezőbb ár fog szerepelni. Csakhogy ezt nem árgaranciának hívjuk, hanem minimálisan elvárt etikus üzleti magatartásnak. Mert:
a. ha külön megegyezés nélkül nő a termék ára, akkor lehet, hogy nem veszik át a terméket, vagy -- teljesen jogosan -- asztalborogatásba kezd az ügyfél
b. ha a kirakatban már csökkent a termék ára, de a rendeléskori „régi” áron akarják kiszámlázni, akkor -- megint csak jogosan -- asztalborogatásba kezd az ügyfél
Hogy miért kezdett el ennyire foglalkoztatni?
December hónapban a Xerox Phaser 6110MFP meglehetősen népszerű volt nálunk: szinte minden napra jutott egy-két ajánlatkérés és megrendelés valamelyik változatára. Körülbelül egy hét után meguntam az ajánlatok küldését, gondoltam automatizálom a dolgot, kiteszek egy „önkiszolgáló” akciót, és már csak a rendelések kielégítésével kell foglalkoznom. Hogy kapósabb legyen és mennyiségben is meg tudjuk lovagolni a hullámot, még az árán is faragok egy picikét. Aztán ha kint van, akkor körbeküldöm azoknak, akik még nem hoztak döntést, hogy „Nézze, milyen érdekes! Nemrég érdeklődött ez után a termék és pont most lett akciós! Hát ez aztán a tényleg soha vissza nem térő alkalom!”.
Aztán nem így lett.
Beleképzeltem magamat azoknak az ügyfeleknek a helyébe, aki az elmúlt hetekben korrekt feltételekkel és árakon már vásároltak a termékből. Vajon hogyan éreznék magukat, ha azt látnák, hogy miután hoztak egy megfontolt döntést, pont én tolom le a keserű pirulát a torkukon, aminek a dobozán a „de jó lett volna várni” szerepel? És mi van akkor, ha a beszerzést lebonyolító személy egy megbízott alkalmazott volt, és pont a főnöke veszi észre a kialakult helyzetet? Nem, ezt senkinek nem kívánhatom.
Szóval szépen csendben maradtam, továbbra is küldözgettem a változatlanul korrekt árazású (nem akciós) ajánlatokat, felvettem a megrendeléseket és közben folyamatosan egyeztettem a könyveléssel, hogy mit tudunk ez ügyben tenni. Szerencsére sokat.
Ezért 2009. január 5-től minden tranzakcióra Árgaranciát vállalunk!
Ez alatt azt értjük, hogy ha az ügyfél által boldogan megvásárolt termék ára a számlázást követő két héten belül (14 naptári nap a félreértések elkerülése végett) kedvezőbb áron kerül ki az akcióink közé, akkor a vételár és az akciós ár közötti különbséget 100%-ban levásárolhatja a Takforsys-nél! (Azt meg csak természetes, hogy ha drágábban kerül ki az akciók közé, akkor nem kérünk senkitől pótbefizetést ). Részletek és feltételek erre találhatóak
A példa kedvéért: ha ez a Lenovo ThinkPad X300-as 362.500 Ft + ÁFÁ-ért kerül most valakinek a tulajdonába, de sürgetve érezzük magunkat, hogy az utolsó darabig mind elvigyék és ezért néhány napon belül lecsökkentjük az árát mondjuk 355.000 Ft + ÁFÁ-ra, akkor a boldog X300-as tulajdonosnak 7500 Ft + ÁFÁ-t beszámítunk -- megint csak a példa kedvéért -- az általa kívánt 6 cellás akkumulátor árába.
Most valószínüleg sokan azt gondolják, hogy görcsösen figyelni fogom, nehogy kiakciózzam két héten belül a megvásárolt termékeket. Pont ellenkezőleg: arra számítok, hogy az ügyfeleink szívesebben újságolják majd el több ismerősüknek is, hogy milyen jó ajánlatot találtak a Takforsys-nél, és hogy milyen jól döntöttek. Ezt nálunk a kereslet növekedésében jelentkezik, látjuk, hogy mire van ténylegesen igény, csinálunk egy pofás akciót és minden lehetséges bőrt lehúzunk a felmerült üzleti lehetőségről. Így végül mindenki jól jár: aki elindította a lavinát, aki ráugrott az akcióra és -- ne tagadjuk -- mi is.
Mert a kereskedelem a korrekt üzletről szól, és nem nyerészkedés.
******
Update: megint elszabadultak a devizaárfolyamok, a napokban jelentős áremelkedés várható minden fronton.
Este van, este van, csillapodik a vásárló roham. Végre van időm olyan dolgokkal is foglalkozni, amik nem a napi rutin részei, de szintén fontosak. Mint például az Adwords hirdetések.
A kétkezi vállalkozó a Google Adwords-ben saját erőből akkor áll neki hirdetéseket létrehozni, ha
- hülye
- túl sok ideje van
- túl kevés pénze van (és nem tud ezért másnak fizetni)
- kiváncsi, hogy hogyan működik
- vagy a fentiek kombinációja, tetszőleges sorrendben.
Mi is beleestünk a fenti körbe. Az első néhány száz hirdetéscsoport + ezek hirdetésváltozatai után már kezd belejönni az ember, de a rutinnal fordított arányban egyre csökken a lelkesedés, egyre kevésbé szórakoztató a kulcsszavakkal, a helyekkel, a hirdetésváltozatokkal, a licitekkel meg a többi paraméterrel szöszölni. Utána már hálás jószág: ha egyszer elindult, csak finomítgatni kell, és utána szó szerint szívlapáttal dobálja be az ügyfeleket az ablakon.
Azért érdemes néha ránézni és a feleslegessé vált, vagy a pénztemető kampányokat eltüntetni, a hirdetési kvótákat átcsoportosítani. Ha ilyenkor elég figyelmesen szemlélődünk, olyan eredményekkel is találkozhatunk a kulcsszavak hatékonyságának elemzése közben, amit bármelyik online hirdetésekkel foglalkozó ügynökség is borító gyanánt alkalmazhatna a cégbemutató prospektusain.
Ilyet: *
Ezen még akkor is meglepődtem, ha a seotools.hu meta ellenőrzője ezt hazudja a céloldalról:
Hülyeség, hogy a csúcson kell abbahagyni. Ott kap az ember igazán vérszemet :)
* természetesen ez csak egy hiba a mátrixban
Lenovo ThinkPad Duplavé hétszáz,
Te csodálatos mobil munkaállomás!
Méreted imponzáns, teljesítményed pazar,
Hozzád képest egy EEE idétlen aszfaltrajz.
De lássuk csak, hogy mit is tudsz, Te nempicit Drága,
Sorojunk fel minden fícsört, csak szépen sorjába:
Már kijelződből látszik, hogy nem vagy kispályás
17 coll méretű az, és Wide UXGA-s.
Annyi képpontot tartalmaz, mint csillagok az égen,
A Full-HD rajongói sem maradhatnak éhen.
Processzorod is őszinte, nincs szó ámításról,
Mindkét core-ja majd' szétfeszül az extrémitástól.
A tevékeny gigahertzek sosincsenek gondban,
Ennyi cache összesen sincs egy netkávézóban.
4 GB memória nem sok, de bőven elég lehet,
Ennyivel a Windows is csak néha swappelget.
Merevlemezből is több van, mint máshol megszokott,
RAID0-ba ágyazva pihennek az adatok,
aztán mikor hívják őket, azonnal ott teremnek,
Apropó winchesterek: piszokgyorsan tekernek.
A grafikus alrendszernél sincs okod panaszra,
a kiforott alapokat a Quadro FX adja.
Abból is egy komoly darab, a háromezerhétszáz,
Egy gigabájt memóriája Teszkós pécét aláz.
Van még nagy durranás, nem felejtettem el:
a csuklótámaszod egy Wacom táblát rejt!
Egy kis rajzolásra nem kell többé várni,
Így segítesz mindenkinek Picasso-vá válni.
Sajnos most menned kell, hagyj el, legyél hűtlen!
Ne nézz vissza, nem foghatlak többé kezemben.
Ne félj, nem látsz majd a búcsúnkkor zokogni,
Hétszámjegyűt fognak Érted a kasszánál hagyni.
Hírlevélküldő része minden rendes oldalnak van. Ezen keresztül ápolják folyamatosan és tartják fenn a kapcsoltatot a meglévő és leendő ügyfelekkel.
Feliratkozás előtt pazar ígéretek hangzanak el: elárulnak 8 titkot, amivel sikeresebbé teheted vállalkozásodat / 16 dolgot amivel sikeresebben hirdethetsz / 21 módszert, amivel akár milliókat is megtakaríthatsz és legalább 1000 tippet csak úgy a marketing világából.
Aztán naponta-kétnaponta jön valami egyoldalas izé, amiben már a harmadik levéltől régen nem arról van szó amit ígértek, vagy amire a feliratkozáskor gondolt az ember.
Amikor feliratkoztam arra, hogy 16 lépésben megtudhatom a hatékony internetes hirdetések készítésének titkát igazán nem volt releváns tartalmú az a tizedik környéki levél, amiben már arról értekezett, hogy ő igazából ezt mind megcsinálja szívesen helyettem, persze pénzért. Azóta túlvagyunk a 20. levélen is, de még mindig nem lettem 16 jó tanáccsal okosabb.
Nem beszélve arról, hogy a hírleveleknek csúfolt dolgok többsége a hasznos információt és a rizsát 10/90 arányban vegyíti. Ami egyrészt nekem nincs időm, másrész meg egyszerűen nem érdekel.
Ismerős?
Szóval kemény fába vágtuk a fejszénket amikor Dé barátommal átbeszéltük, hogy mit is szeretnénk másképpen csinálni, ha kvalifikálni akarjuk magunkat a rendes oldalak mezőnyébe. (Lentebb a nem hivatalos jegyzőköny olvasható)
- Legyen olyan -- kezdtem az igénylistát -- , hogy mindenki személyre szabhatja magának a hírlevél tartalmát, annak megfelelően, hogy milyen termékkörök érdeklik. Például, ha valaki notebook vásárlás előtt áll és csak ezt a termékkört pipálja be a feliratkozáskor, akkor a neki küldött levélben nem untatjuk a nyomtatós meg a szerveres akcióinkkal, mivel elég egyértelműen jelezte felénk, hogy "kösz, az momentán abszolút nem érdekel". Aztán persze látja, hogy van ilyen akciónk, összeveti a versenytársaink ajánlatával és egyből láthatja, hogy erről tényleg kár lenne lemaradni.
A bölcs Dé mondta, hogy ez jó, ilyet tudunk.
- Aztán persze - folytattam - akkor sem lesz tüntetés az iroda előtt, ha a feliratkozottak nem kapnak minden nap levelet tőlünk, csak és kizárólag azokon a napokon, amikor az általuk megjelölt témakörökben van valami friss, új, ropogós, kihagyhatatlan... -- itt Dé leállított -- akciónk.
Okés - mondta Dé - ezt meg nem mi tudjuk, hanem az SQL.
- De persze a világ folyamatosan változik -- elmélkedtem tovább -- és ha a hírlevél-olvasó rá is vetődött valamelyik akciónkra és sikeresen vásárlássá konvertáltuk (mondjuk ki őszintén: mi is ebből termeljük azt a pénzt, amiből a gyerek cipőjét meg kell majd venni), akkor ne tolakodjunk tovább: bármelyik hírlevél alján legyen ott a link, hogy ezeket a beállításokat módosíthassa, mondjuk mostantól a notebookok helyett az asztali gépekre nyomul. Vagy ha úgy tartja a kedve, akkor minden siránkozás nélkül, egy kattintással hagyjuk leiratkozni. Harag nélkül, komolyan.
Amire kiér a pizza, addigra kész lesz - mondta Dé.
- Most azon gondolkodom, hogy ezzel még csak információt szolgáltatunk, de kellene még mellé valami plusz. Tudom már: csinálok majd olyan akciókat, amiket csak hírlevélre feliratkozottak tudnak majd megrendelni, meg olyan akciókat is, amik csak a hírlevélben látszanak, az oldalon böngészve nem. Ezzel valóban plusz szolgáltatásokat kapnak, lényegében egy klub tagjvá válnak. Olyanokat szórnék ide, amik nem kapcsolódnak szorosan a termékportfóliómhoz. Égek a vágytól, hogy a Toshiba Windows XP-s NB100-as netbookját 99.900 Ft + ÁFÁ-ért csak egy szűk körnek tegyem elérhetővé.
- manipulatív k....g vagy Bob, de megoldjuk - mondta batátságosan Dé.
- És nagyon jó lenne -- mondtam immár vérszemet kapva --, ha bele tudnánk ágyazni a képeket, mert engem speciel zavar, megérkezik egy levél és a tartalma leginkább kis piros ikszeket tartalmaz. Persze a levél legyen kis méretű, képestűl, mindenestűl.
Dé ennek kevésbé örült, és szívott is vele rendesen, de azért profi, hogy ezt is megoldja.
És boldogan jelentem, most már hivatalosan is létezik:
http://www.takforsys.hu/hirlevel
A teszidőszak során nyújtott segítségért és felhasználói szemléletű, hasznos tanácsokért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a HWSW szerkesztőinek!
Kelés reggel hatkor. Kávé, cigi, napi sajtó feldolgozása, macskaetetetés. Mindig így indul, de ma máshogy folytatódott.
Ahogy a fél nyolcas dugóban harcoltam a nagykörúton a kocsiban sminkelő titkárnőkkel, csörög a telefon. Kolléga hív elgyötört hangon, hogy bizony nem volt jó éjszakája és a reggel sem kezdődött vidáman, jelentős mértékben felborult a bifiduszesszenzisze. Nem igazán mer elindulni, mert biztos távolságban szeretne maradni ahhoz a helyhez, ahová még a király is gyalog jár. (Én megmondtam előre, hogy nem érdemes a közeli kínaiban ebédelni)
Mivel nem vagyunk különösebben nagy cég, tevékenyre sikerült a nap további része.
- először rögzítettem a CRM-be a zárás óta beeső ajánlatkéréseket. Nem görgetünk tovább semmit a következő napra, ha nem muszáj.
- ránéztem a Google Adwords keretünkre és a kattintásokra. Egyenlőre nem kell vele fogalakozni.
- elővettem a pénzügy modult, ellenőriztem, honnan várunk pénzt és kinek kell utalnunk
- elutaltam a megfelelő összeget a megfelelő helyre.
- lekönyveltem a bankot és tájékoztattam a partnereket, hogy köszi, megjött aminek meg kellett jönnie, mind, az utolsó garasig. Akiktől nem, azoknál máshogy fogalmaztam.
- ismételten elővettem a CRM-et megvizsgáltam, hogy melyik ajánlatra vagy egyéb ügyben igértek máig választ. Az ajánlatkérésekkel összefésültem, csináltam egy prioritási sorrendet. Nehéztől a könnyű fele.
- Kiküldtem az ajánlatokat -- nem csak olyan sima levéltörzsbe beleírós, hanem rendesen összarakott PDF formátumban --, felhívtam a partnereket, hogy hogyan haladnak a döntéssel, akinél még bármilyen okból húzódik, annak aktualizáltam az árakat és a készleteket vagy megválaszoltam a felmerült kérdéseket. Akik meg esetleg betelefonáltak, azoknak is. Ebből volt ha nem is sok, de elég.
- közben beérkezett a tegnap rendelt cucc -- amiért azért nem mentünk el, mert vezető nélkül sincs ekkora belső térfogata a gépjárműnek -- , bevételeztem, behúztam a vonalkódolvasóval a szériaszámokat a rendszerbe.
- morcosan telefonáltam a beszálítónak, hogy nem a teljes rendelés jött meg, valamihez nem kaptam garanciajegyet, máshoz rosszat kaptam és különbenis. Mivel egy Áldott Jótündér ül a vonal túloldalán, 3 órán belül pótoltatta a hiányosságot. Szeretek velük együtt dolgozni.
- rögzítettem a közben beesett megrendeléséseket, lefoglaltam a megfelelő nagykerekben és visszaigazoltam a pontos átvehetőség időpontját.
- leegyeztettem a hétre három tárgyalást, a partnerek rugalmasságának hála, este hat utáni időpontokra.
- Összeraktam a beérkezett szervert (ellenőriztem a winyókat, a RAM-ot, mind megvolt), meg egy gépet. Utóbbiba nem csak beépítés volt, hanem Office 2007 és ESET Smart Security telepítés is, meg ha már úgyis ott vagyunk, letöltöttem az összes felkínált frissítést. Ezúton csókoltatom a Windows Update-et.
- kiszámláztam a bentlévő dolgokat, értesítettem az érintetteket, hogy nagy az öröm; akik nem kívántak személyesen elfáradni érte, azoknak kitöltöttem előre a futárszolgálati kisérőlapokat és a jótállási jegyeket.
- fapados módon, Excelben megcsináltam a tegnapról elsumákolt útnyilvántartást. Tudom, hogy van jobb megoldás is, de napi 4-5 rendszeres cím még kezelhető mennyiség.
- Este 7-kor átkocsikáztam a programozóhoz -- fene se hinné, hogy még ilyenkor is dugó van --, hogy kezdjünk már valamit a hírleveléllel. Szerencsés alkat vagyok, kb. 8 óra eltérés van a kettőnk bioritmusa között, ő pont ilyenkor friss és kreatív. A fejlesztői részen már fel lehet iratkozni, meg tudjuk köszönni a feliratkozást, lehet módosítani a beállításokat, le lehet iratkozni... Ezt a hírlevelet egyszerűen imádni fogják a felhasználók.
Mindjár éjfél van, lecsukom a gépet, indulok haza. Hogy mi végül a tanulság?
Nem vagyok elég hatékony. Ezt 14 órában is meg lehet oldani.
Sajnos nem az első ilyen, de ezen a bájos megfogalmazáson legalább elmosolyodtam. Mivel megtisztelt minket azzal, hogy időt szánt ránk, az a legkevesebb, hogy ugyanennyit rászánunk. Pedig ennyi erővel akár meg is tudhatta volna, amit akar.
Íme a kiindulópont, alatta a -- más módon nem kézbesíthető -- válasz:
Ajánlatkérés
Cégnév: Búza Bt. Irányítószám: 6666 Város, városrész: Búzamező Utca, házszám: Pipacs sor 8638. Kapcsolattartó: Arató Géza Telefonszám (1): 06-88-888 888 (2): E-mail: buza@mezo.hu
Híjjnye, a rejtőzködős mindeniküt!
Hámmérkell néköm ajánlást kérni, maguk pénisszopó gabonafillek?
Ménnem lehöt odaírni az árát neki? Annak a monitornak, amit akarok, he?
Naakkor én se írom le tisztán a holérnekelet, e. Lehet kitalálni és kűddeni az ajánlást az elcédérűl. E.
Tisztelt Arató Géza úr!
Köszönjük megtisztelő érdeklődését termékeink iránt.
Úgy gondoljuk, hogy a termék ára ugyanúgy fontos, mint a műszaki paraméterek, de nem az egyetlen döntő szempont.
Amikor meglátogatja weboldalunkat, akkor még annál is kevesebbet tudunk a látogatása pontos céljáról, és hogy milyen terméket keres, mint amennyi a fenti ajánlatkérésből kiderül.
Mi nem szeretnénk kitalálni az Ön gondolatát, inkább megkérdezzük, mire gondol.
Szerintünk az számít, hogy az ajánlatunkból minden kérdésére megkapja a válasz, és olyan üzletet kössünk, ahol biztosan a lehető legjobb megoldást szállítottuk, abban a mennyiségben, feltételekkel és határidőre, ahogyan és amikorra Önnek szüksége van rá.
Ettől az odafigyeléstől reméljük, hogy olyan hosszútávon is megbízható partnerre talál bennünk, és visszatérő elégedett ügyfélként későbbikben is megtisztel bizalmával.
Jelenleg márkánként 2-4 hivatalos disztribútorral állunk kapcsolatban, ez ugyanennyi féle raktárkészletet, fizetési konstrukciót és árat jelent a számunkra. Ezekből készítjük el a pontosan Önre szabott ajánlatot. Gyorsabban, mint ahogy utána döntést tud hozni.
Önt sem nyugtatná meg, ha a legolcsóbb árakat nálunk találná, és csak az automatán keresztül leadott megrendelés után derülne ki, hogy ezen az áron csak 3-4 hetes szállítási idővel tudunk teljesíteni. Valószínüleg egy olyan helyzetben sokkal rosszabbul éreznénk magunkat mind a ketten.
Tudjuk, hogy a vevők a döntés előtt úgyis összehasonlítják az ajánlatunkat a versenytársaink áraival. Ez így van rendjén, és bátran vállaljuk az összehasonlítást. De bízunk benne, hogy a döntésüket nem csak árak alapján hozzák meg.
Üdvözlettel:
A Takforsys lelkes csapata
Bemutatkozás
Nem egy új munkahelyet kerestem, hanem meg akarom váltani a világot.
Keresés
Utolsó kommentek
- „A másik autóm is egy Porsche”, Kombany: Üdv! T41 -essel kezdtem, közel 5 évig, aztán sjanos megérett... »- „A másik autóm is egy Porsche”, asdf: Szemely szerint konkretan a t***et vagnam le mindenkinek, aki... »
- „A másik autóm is egy Porsche”, Piterator: Nekem van egy T30-asom, amit már 8. éve nyúzok... »
- „A másik autóm is egy Porsche”, bean: Nekem T400s van, rendes dokkolóval és az eSATA portja a... »
- „A másik autóm is egy Porsche”, ion: Nekem X60s van joideje, imadom. Csak ket meglepetest okozott. Az... »
Kategóriák
- Elmélkedő (2)- Kezdetek (3)
Archívum
- Jelen- 2010. július
- 2010. május
- 2010. február
- 2009. december
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- Az összes »
Linkek
- Takforsys- buzz főoldal
- HWSW
- HWSW Fórum
Egyéb
